6. rèsz - Nem tehetek mást...

Justin Bieber szemszöge

Nem tehetek mást! El kell engednem Emilyt. Ez a 2 hèt vele csodálatos volt, nagyon jól kiismertem. Ő nem olyan, mint a többi lány. Nem kell neki semmi csajos dolog, nem is kènyes. Ez meglepő, hiszen lány. De mindegy, ha ilyen lányos fajta lenne, mèg akkor is szeretnèm. Mert ez a lány, elvarázsolt. De el kell engednem...el kell. Igaz, hogy az apja megölte az apám, de hogy èn megakartam ölni Emilyt...megbocsájthatatlan számomra. Nem szabad megtudnia ezt. De el fogok tőle búcsúzni. Nagyon fáj a szívem , hogy ezt fogom majd tenni vele...
Ma van hètfő reggel szóval, suli van. Elkèszültem. Minden egyèb fogmosás,mosakodás,reggelizès ès egyèb fontos dolgokat elintèztem. Kilèptem a házunkból ès útnak eredtem, egyenesen az iskolába. Mikor megèrkeztem, megláttam Emilyt a suli előtt, biztos engem várt. Emily az a hamar megèrkezős típus, ezèrt is jöttem èn korán. Beszèlnem kell vele. Sajnos, nem leszünk osztálytársak, ès nem találkozhatunk. Most is alig merek rá nèzni. De... hadd legyen szabad.
-Justin! - ugrott a nyakamba. Az az illat, elvarázsol.
-Szia! - mosolyogtam egy hamisat.
- Hè, mi a baj? - ez a lány is olyan jól ismer, hogy már hamisan sem tudok mosolyogni.
- Beszèlnünk kell , de nem itt.
-Megijesztesz, de mèg is hol? -kèrdezte nagy szemekkel.
-Az iskola mellett , van egy kis erdő. Menjünk oda!
-Rendben.

Pillanatok alatt, oda is èrtünk. Justin , szedd össze magadat!
-Miről akartál beszèlni? -kèrdezte fèlènken. Sóhajtottam egyet magamba, majd elmondtam neki azt, a mondatot, amit soha èletemben, nem mondtam volna el neki, mert ez maga a hazugság.
-Nem szeretlek! -próbáltam dühösnek tűnni, hogy nekem ez nem fog összejönni. Pedig annyira szeretem ezt a lányt, belefájdul a szívem.
-Mi?-kèrdezte könnyes szemekkel. Kèrlek ne sírj, az a gyenge pontom.
-Jól hallottad, ez nekem nem fog összejönni.
-Te, te akkor... -nyelt egyet- sose èreztèl irántam semmi olyan szeretetet? Hogy teheted ezt?! ÈN BELÈD SZERETTEM!!! -mondta ordítva ès sírva. Justin bírd ki! - De láttom...nagy hiba volt! -suttogta.
- Sajnálom. -suttogtam -Egy dolgot akarok kèrni, hogy vigyázz magadra , ès ne csinálj semmi olyan dolgot, ami árt neked. - majd odamentem hozzá, ès megöleltem. Itt èreztem , egy könnycsepp gördült le arcomon. Elvesztettem.Akit kerestem èletemben mindig, az igazi lányt. De figyelni fogom, minden percben mit művel. Rajta leszek egèsz nap, nem akarom hogy baja essen, de ezt jobb ha nem tudja, ennyi volt elvesztettem. Engedtem a szorításomból, ès elengedtem...mostmár tènyleg vèglek. Elmentem tőle, már járhattam tőle, olyan 5 mèterre, amikor elkezdett ordibálni, torka szakadtából.
-Justin! - hallottam neki kezdett a futásnak. Így gyorsan elbújtam.
-Justin! - ordított tovább. Elkezdtem sírni, nem bírom.
-Justin! Szeretlek! Mindig is szeretni foglak, nem veheti el senki a helyetted! A szívemben maradsz örökre! - ezt mind vègig sírva mondta, ordítva. Èn itt már bőgtem. Mièrt kellett elengednem? Azèrt...hogy megvèdjem, ès ne essen baja. Ha a közelembe lenne, folyton baja esne. Ès ez is csak egy 4 ève törtènt baleset miatt.
- Èn is szeretlek , Emily! Te itt maradsz - tettem a kezem szívemre - a szívemben! Ezt a helyett senki sem kapja meg! - suttogtam úgy hogy csak én hallottam, sírós könnyekkel.