17. rèsz - A vègső visszaszámlálás (1. èvad utolsó rèsze)

Emily Gomez szemszöge

Vajon, hova mehetett? Na mindegy, lehet, hogy mèg itt van, csak kiment levegőzni, vagy esetleg másik szobában van. Mikor kanyarodtam be a konyhába, megláttam apát, Justinnal beszèlgetni. Egyből visszakanyarodtam, szerencsère nem vettek èszre. Mit keress itt az apám?! Emily, ez csak egy hülye álom. Pofon vágtam magam, hátha csak hallucinálok. De nem...ez a valóság. Úgy döntöttem hallgatózok.
- Mit akarsz, Gomez? - kèrdezte Justin dühösen.
- A lányomat, ès - itt ördögien nevetett - a halálodat. - ne! Justin ellèfutottam, èles fájdalom keletkezett a mellkasomnál, majd minden elsötétült.
Justin Bieber szemszöge

-Ne! Emily! - ez a köcsög lelőtte a lányát. Könnyeim eluralkodtak rajtam, Mark ide futott, ès megnèzte lányát. A pisztolyát letette maga mellè, ami elèg közel volt hozzám. Justin, itt az idő! Megfogtam a pisztolyt, majd megszólaltam.
- Ez is te miattad van! - szívére szegeztem a pisztolyt, ès lelőttem. Lelőttem, egy gyilkos vagyok, már másodjára törtènik ez meg velem, Emily miatt.
- Úristen! Emily! Emily, tèrj magadhoz! - nem hívhatom a mentőket, baj lenne belőle. Majd eszembe jutott. - John! - profi orvos, a hotel tulajdonosa ès egyben jó barát. Vèrprofi. Előkaptam a telefonom. Majd tárcsáztam. - Emily, tarts ki! - majd felvette a mobilt John. - John, èlet- halál kèrdèse! Siess! - egyből letette, ès gondolom,sietett ide. Emily apjának holdtestèt betakartam egy lepedővel, ès elrejtettem. Majd kopogást hallottam, egyből futásnak eredtem az ajtóhoz, ès kinyitottam. - John! - Mentsd meg, kèrlek! - könnyeim potyogtak.
- Nem is kèrdezem mi törtènt, látom a pisztolyt ès ne aggódj, nem tudja meg senki. - John, igazi legjobb barát.
- Hálás vagyok. - John, odament Emilyhez, megvizsgálta.Hozott magával rengeteg holmit, ezt hogy csinálja? Ilyen gyorsaság, meg minden. Zseni. - Emily kèrlek tartsd ki! - suttogtam magamnak, nem akarom elveszíteni, mègegyszer nem.Segíts Istenem, kèrlek!Könnyeim folyása nem tudott megállni, egy pillanatra sem.
- Justin, menj át egy másik szobába, eltávolítom a golyót!

- Vele akarok lenni!
- Tudom, de kèrlek...
- Rendben...- majd átmentem, èn ès Emily szobájába. Ha még egyszer elveszítem, belehalok. Szeretnèm mèg karjaimban tartani, és vigyázni rá. Beleszerettem. Saját magamèvá tettem, tegnap. Ő egy angyal, egy isteni angyal, ki, ha nincs mellettem, belepusztulok. Számomra csókja, olyan mint a mèz, olyan èdes. Pluszba mèg ő saját maga, olyan számomra, mint a levegő, ha nincs belehallok.
- Szeretlek Emily! - sírtam, bömböltem.

John szemszöge

Emily meghalt. A golyó egyenesen a szívèt találta el. De mèg nincs kèső. Ha siettek egy dologgal, mèg megtudom menteni. Vámpírrá változtatom.Igen vámpír vagyok. Aki azt hiszi, hogy ezek a lènyek, nem lèteznek...az nem valami hiszèkeny ember. Vámpír vagyok, már 400 ève. Nem szeretek ebben a testben èlni, mivel egy ragadozó vagyok, konkrètan. De mindig is orvos akartam lenni, ès nem adtam fel az álmom, segíttek az embereknek. Elèg sok ez a 400 èvnyi idő. Elvègeztem a dolgokat, szóval átváltoztattam. Itattam vèremből, mindent megtettem. 1 nap múlva fog felèbredni. Justinnak mit mondjak majd?! Nagyon jó barátom, ès nem akarom, hogy összetörjön, de nincs más lehetősègem. Erről nem tudhat semmit. Semmit. De annyira látszik, hogy mennyire szereti ezt a lányt. Nem tudom mit tegyek, Emily nem fogja tudni magát majd visszafogni. Mit tegyek?! Majd döntöttem, elfogom mondani Justinnnak, hogy Emily megúszta, de akkor Emilynek, gyakorolnia kell, hogy visszatudhassa majd fogni magát. De Justin arról viszont nem tudhat, hogy Emily vámpír.Erről sohasem tudhat meg semmit. Soha.

Írói szemszög

Míg jó orvosunk, John azon töprenget, hogy elmondja Justinnak azt, hogy Emilyvel mi a helyzet, Emily elkezdett mocorogni. Álmában fehèr lenge ruhában ugrált, mint egy kislány , egy rèten. Majd számára minden elsötètedett. Majd hirtelenjèben kinyitotta szemeit. Szemei tűzvörösek voltak. John tèvedet az 1 nappal?