2. èvad - 2. rèsz ( 19. rèsz) Örökkön örökkè ( Az utolsó rèsz)

Emily Gomez szemszöge

Hamarosan meg is érkeztem Justinhoz, nem akarom ezt megtenni vele. A hotelbe sikeresen bejutottam. Megkerestem a szobánkat. Nagy hezitálásom ellenére, sikerült bekopognom. Rendkívül nehezen.Bárcsak ez az egész csak egy hülye álom lenne, de nem. Ez sajnos a való világ...amiben mostantól élek. Justint meg kell igéznem amit nem akarok...nem akarom elveszíteni. Érezni akarom felemelő illatát. Érezni akarom őt. A csókját, az érintését...fáj a szívem nagyon. Már több perce itt állok az ajtó előtt de semmi. Justin nem volna itt, vagy...? Századszorra kopogtam, dübögtem, de semmi. Nagy erőmnek köszönhetően betörtem az ajtót, és amit megláttam, sokkon ért.
- Ez nem lehet igaz, nem...- elkezdtem bőgni. Justin holtteste feküdt előttem. - Justin, ébredj fel!! Justin!! Ébredj fel! Justin! Nem veszíthetlek el,Justin! - ordítottam neki, sírva, bömbölve, de ismét semmi. - Térj magadhoz! - mindent próbáltam, mindent megtettem...Megnéztem pulzusát, légzését...és elkéstem. - Justin...- csordult le még egy könnycsepp az arcomon, ami egyenes az ő tökéletes, hibátlan arcára esett -szeretlek! - majd csókot leheltem, telt ajkaira, amiket most már soha többé nem fogok többé érezni.

Justin Bieber szemszöge

A halál előtt

Nem bírom ki, Emily tudom, hogy meghalt, csak John képtelen beismerni nekem, mert tudja hogy összetörnék legbelül. Minek élek, én még?! Életem legfontosabb embere, életem szerelme meghalt! Meghalt...tudom. Apja testét elégedtem, már rég. Ő is meghalt. Emily is meghalt. Én is megfogok. Előkaptam a pisztolyt, és egyenesen a szívemhez nyomtam.
- Emily, hamarosan találkozunk! - majd elsült a pisztoly, és minden elsötétült.

1 hónap múlva

Emily Gomez szemszöge 

Meghalt. Meghalt Justin. Meghalt az az ember, aki mindennél fontosabb volt nekem. Meghalt az az ember, akiért saját életemet, feláldoztam volna. Meghalt az az ember, akit mindennél, mindenkinnél jobban szerettem. Miért, oh mond miért halt meg?! Istenem, segíts meg, van valahol egy kiskapu tudom, tudom, hogy van?! Miért kellett erre a sorsra jutnom, oh miért?! Miért nem én haltam meg, akkor, pont akkor?! Ő olyan jó ember volt, soha többé nem láthatom! Vagy mégis...
                   
******

Minden olyan sötèt, minden korom sötèt. Majd a távolban felbukkant egy kis fèny , ami hívogatott. Mintha valami súgta volna azt , hogy : gyere, gyere ide. Elindultam a fèny felè, ami egyre hangosabban hívogatott. Majd olyan közel jutottam már hozzá, hogy a világosságtól, már nem láttam semmit. Megint megszólalt a hang. "Gyere!" Engedelmeskedtem a hangnak. Hirtelen minden kitisztult, már mindent láttam. Mintha, egy èden kertbe csöppentem volna, kis madarak csicseregtek, hatalmas, gyönyörű alma fák voltak ès konkrètan angyalok ènekeltek. Szín tiszta fehèr ruhában voltak, hátukon szárny. Majd ellèm jött az egyik.
- Üdvözölve lègy, ifjú leány! - köszöntött engem , az egyik angyal. A hangja olyan szèp, ès csilingelő volt. Nagyon megnyugtató volt, a kisugárzása.
- Mègis hol vagyok? Ez a...mennyország? - kíváncsiskodtam. Biztos vagyok benne, hogy ez most nem állom, ès tènyleg itt vagyok, ezen a csodálatos helyen.
- Pontosan. Már nagyon kíváncsiak voltunk rád. Egy ember, aki nem règ jött ide hozzánk, szeretne látni.Sokat emlegetett tèged.- kellemesen elmosolyodott, majd háta mögül előbukkant Justin.
- Justin! - elkezdtem sírni örömömben, ès nyakába ugortam, újra itt van, újra. Újra látom. Újra!! Olyan boldog vagyok. Megtaláltam! Megtaláltam!
- Mi elválaszthatatlanok vagyunk! Látod, megmondtam, nem választ el minket, soha senki. Szeretlek! - vagy több percen át ölelkeztünk, így akartunk maradni örökre, ès ez szerintem így is marad örökkön örökkè...

Kedves olvasóim! 
Íme, elèrkezett az utolsó rèsz, ès az első blogom vège.Nagyon szèpen köszönöm, a kedves szavakat, kommenteket. Meglepetèsemre csomóan olvastátok, ahhoz kèpest, hogy csak első blogom volt. Hálás köszönetem mindenkinek! Ès ne aggódjatok! Nyáron új bloggal jelentkezem, valószínűleg! Ui. : Mègegyszer köszönök mindent! 

2. èvad - 1. rèsz (18. rèsz) Nem tehetek mást

Emily Gomez szemszöge

Minden olyan más, minden...Olyan más a látásom..olyan éles minden. A hallásom, mintha javult volna. Mindent hallok. Justin! Meg kell keresnem! Indultam volna, ha valaki le nem fogott volna.
- Maga kicsoda?! - kèrdeztem meglepődten.  Ki ez a fèrfi, aki itt áll előttem?
- John vagyok, orvos. Apád pisztolyának golyója bele talált a szívedbe, meghaltál.
- Mi?! - kerekedtek ki szemeim ez mèg is miről beszèl? - De hát èlek!
- Igen, vámpírkènt.
- Hogy mi?!
- Elmagyarázok mindent, de velem kell jönnöd. - mondta kèrlelően. De mèg is, mi a fene lesz Justinnal?! Persze, èn vámpír.
- Nem hiszem el, hogy vámpír lennèk. - miután kimondtam ezt a mondatot, a torkomban maró fájdalom keletkezett. Piszok erős.
- Igen, pontosan ezèrt,fáj a torkod maróan, ès vörös szemeiddel nèzel rám. - odarohantam az egyik tükörhöz, ès igaza volt, Johnnak. - Mi van az apámmal, Justinnal? - jutott eszembe az ennél , sokkal fontosabb dolog.
- Apukád meghalt. Sajnálom. Justin a szobátokban sír , ès szenved. - na jó most biztos csak álmodok. Ez csak egy butuska álom.
- Nem hiszem el. Justinhoz kell most mennem! - mentem volna, de ellèm állt.
- Most velem jösz! - kivitt a hotelből, majd Justinnak üzent, hogy pár dolgot mèg velem el kell vègezni. Ja...
- Mèg is hova akar vinni?- kèrdeztem kíváncsi tekintetemmel.
- Hozzám. Egy napod lesz arra, hogy megtanulj mindent. Az az èrdekes , hogy csak holnap kellett volna felébredned. Èrdekes...- gondolkodott el. - Szállj be! - mutatott kocsijára. - Kèrlek!
- Jó... - mondtam feladóan.
                           ****

- Szóval vámpír lettèl, ahogyan már említettem. Nem ehetsz emberi vèrt. Tilos! Megfoglak igèzni, hogy ilyet ne tegyèl. Embereket megtudsz igézni, de soha nem csinálod! A lènyeg , hogy èn sok èv tanulása után, tudtam csak, már a vámpírokat is megigèzni. Úgy hallhatsz meg, ha karót döfnek a szívedbe. Öm...Justin erről nem tudhat semmit, hogy vámpír lettèl. - mondta el mondatait, ami hát...felfoghatatlanok voltak számomra. De...
- Justinnak erről tudnia kell!
-Nem-nem.- mondta ki egyèrtelműen. A torkom mèg jobban elkezdett marni.
- Fáj a torkom, adj már valamit!
- Tessèk, kutya vèr. Idd meg! - ide adta nekem a vèrt , ami pohárban volt. Egyből megittam, annyira mart már a torkom. Jól esett.
- Most pedig nézz ide, jön az igèzès! Egyenesen a szemembe nézz! - parancsolt rám, belenèztem szemeibe, ès kezdte is. - Nem iszol emberi vèrt, soha! Justinnak nem szólsz, mi vagy! Nem teszel feltűnő dolgokat az emberek közt, ami alatt a vámpír tulajdonságaidat èrtem! Nem igèzhetsz embereket! Csak is egyszer, ami most lesz! Justinnak elmondod azt, amit èn mondok szóról szóra: El kell hogy felejts! Soha nem ismertèl! Nem tudod ki az a Emily Gomez! - majd befejezte. Egy könnycsepp csordult ki szememből. El kell engednem Justint. Ès ez fáj. Istenem, mièrt bántasz?! - Sajnálom Emily, de a fajunk kilètèt titokban kell tartani....Tènyleg...sajnálom. De ha akarod elfeledtettem veled Justint! - na azt nem fogja.
- Soha! Inkább szenvedek, mint hogy az emlèkeimből kitöröld Justint! Azt nem engedem meg! - ordítottam ès elkezdtem sírni.
- Jó nyugodj meg! De van egy kis problèma amit nem èrtek...- gondolkodott el mèlyen a fejèben. - A vámpírok, nem tudnak sírni ès csak holnap èbredtèl volna föl. Ezt nem èrtem. Fèlig ember ès fèlig vámpír vagy? Azt lehetetlen... soha èletemben nem találkoztam mèg ilyennel...- micsoda?! Vannak mèg emberi tulajdonságaim?!
- Akkor mèg fèlig ember vagyok! John!
- Meglehet. Utána nèzek. Most pedig hogy már szemed, nem piros a szomjúságtól ès elvègeztem a dolgom, irány Justin! - ès egy újabb könnycsepp szabadult ki szememből.
- Megyek! - futásnak eredtem Justinhoz. Eszmèletlenül gyorsan tudok futni, szerencsère John, az erdő közepèben lakik, ès itt nincsenek emberek, akik úgy nèznènek engem, mint egy nem tudom mit. Mièrt teszem ezt?! Mert John megigèzet...ami borzasztóan fáj. Mikor már megláttam pár embert abba hagytam a futást.

17. rèsz - A vègső visszaszámlálás (1. èvad utolsó rèsze)

Emily Gomez szemszöge

Vajon, hova mehetett? Na mindegy, lehet, hogy mèg itt van, csak kiment levegőzni, vagy esetleg másik szobában van. Mikor kanyarodtam be a konyhába, megláttam apát, Justinnal beszèlgetni. Egyből visszakanyarodtam, szerencsère nem vettek èszre. Mit keress itt az apám?! Emily, ez csak egy hülye álom. Pofon vágtam magam, hátha csak hallucinálok. De nem...ez a valóság. Úgy döntöttem hallgatózok.
- Mit akarsz, Gomez? - kèrdezte Justin dühösen.
- A lányomat, ès - itt ördögien nevetett - a halálodat. - ne! Justin ellèfutottam, èles fájdalom keletkezett a mellkasomnál, majd minden elsötétült.
Justin Bieber szemszöge

-Ne! Emily! - ez a köcsög lelőtte a lányát. Könnyeim eluralkodtak rajtam, Mark ide futott, ès megnèzte lányát. A pisztolyát letette maga mellè, ami elèg közel volt hozzám. Justin, itt az idő! Megfogtam a pisztolyt, majd megszólaltam.
- Ez is te miattad van! - szívére szegeztem a pisztolyt, ès lelőttem. Lelőttem, egy gyilkos vagyok, már másodjára törtènik ez meg velem, Emily miatt.
- Úristen! Emily! Emily, tèrj magadhoz! - nem hívhatom a mentőket, baj lenne belőle. Majd eszembe jutott. - John! - profi orvos, a hotel tulajdonosa ès egyben jó barát. Vèrprofi. Előkaptam a telefonom. Majd tárcsáztam. - Emily, tarts ki! - majd felvette a mobilt John. - John, èlet- halál kèrdèse! Siess! - egyből letette, ès gondolom,sietett ide. Emily apjának holdtestèt betakartam egy lepedővel, ès elrejtettem. Majd kopogást hallottam, egyből futásnak eredtem az ajtóhoz, ès kinyitottam. - John! - Mentsd meg, kèrlek! - könnyeim potyogtak.
- Nem is kèrdezem mi törtènt, látom a pisztolyt ès ne aggódj, nem tudja meg senki. - John, igazi legjobb barát.
- Hálás vagyok. - John, odament Emilyhez, megvizsgálta.Hozott magával rengeteg holmit, ezt hogy csinálja? Ilyen gyorsaság, meg minden. Zseni. - Emily kèrlek tartsd ki! - suttogtam magamnak, nem akarom elveszíteni, mègegyszer nem.Segíts Istenem, kèrlek!Könnyeim folyása nem tudott megállni, egy pillanatra sem.
- Justin, menj át egy másik szobába, eltávolítom a golyót!

- Vele akarok lenni!
- Tudom, de kèrlek...
- Rendben...- majd átmentem, èn ès Emily szobájába. Ha még egyszer elveszítem, belehalok. Szeretnèm mèg karjaimban tartani, és vigyázni rá. Beleszerettem. Saját magamèvá tettem, tegnap. Ő egy angyal, egy isteni angyal, ki, ha nincs mellettem, belepusztulok. Számomra csókja, olyan mint a mèz, olyan èdes. Pluszba mèg ő saját maga, olyan számomra, mint a levegő, ha nincs belehallok.
- Szeretlek Emily! - sírtam, bömböltem.

John szemszöge

Emily meghalt. A golyó egyenesen a szívèt találta el. De mèg nincs kèső. Ha siettek egy dologgal, mèg megtudom menteni. Vámpírrá változtatom.Igen vámpír vagyok. Aki azt hiszi, hogy ezek a lènyek, nem lèteznek...az nem valami hiszèkeny ember. Vámpír vagyok, már 400 ève. Nem szeretek ebben a testben èlni, mivel egy ragadozó vagyok, konkrètan. De mindig is orvos akartam lenni, ès nem adtam fel az álmom, segíttek az embereknek. Elèg sok ez a 400 èvnyi idő. Elvègeztem a dolgokat, szóval átváltoztattam. Itattam vèremből, mindent megtettem. 1 nap múlva fog felèbredni. Justinnak mit mondjak majd?! Nagyon jó barátom, ès nem akarom, hogy összetörjön, de nincs más lehetősègem. Erről nem tudhat semmit. Semmit. De annyira látszik, hogy mennyire szereti ezt a lányt. Nem tudom mit tegyek, Emily nem fogja tudni magát majd visszafogni. Mit tegyek?! Majd döntöttem, elfogom mondani Justinnnak, hogy Emily megúszta, de akkor Emilynek, gyakorolnia kell, hogy visszatudhassa majd fogni magát. De Justin arról viszont nem tudhat, hogy Emily vámpír.Erről sohasem tudhat meg semmit. Soha.

Írói szemszög

Míg jó orvosunk, John azon töprenget, hogy elmondja Justinnak azt, hogy Emilyvel mi a helyzet, Emily elkezdett mocorogni. Álmában fehèr lenge ruhában ugrált, mint egy kislány , egy rèten. Majd számára minden elsötètedett. Majd hirtelenjèben kinyitotta szemeit. Szemei tűzvörösek voltak. John tèvedet az 1 nappal?

16. rèsz - Bízom benned!

Emily Gomez szemszöge

Nem hiszem el , Selena szólhatott volna! Nem haragudtam volna rá, de így, hogy titkolózott. Irányomat felèjük tettem, pár lèpèst már megtettem hozzájuk, mire Justin visszarántott.
- Biztos vagy te ebben? - kèrdezte.
- Rohadtul. - majd kijutottam Justin karjából, ès most már tènyleg hozzájuk iramodtam.
- Szia Selena , Troy. - mondtam huncut mosollyal az arcomon, azèrt örültem neki, hogy összejöttek, persze, ha ez igaz. De nem tudom , mégis mit keresnek itt.
- Emily?!- mondták egyszerre kèrdő arccal , meglepetsèggel.
- Jah, ti meg mit kerestek itt, így kettesben? - a kettesben szót mèg zsiványabban mondtam, mit mikor köszöntem nekik.
- Tèli osztálykirándulás. - mondta Troy.
- De nem is jártok egy osztályba. - lepődtem meg.
- De mèg volt üres hely, így Selena is jöhetett. - mosolygott Troy Selenára.
- De te mit keresel itt, Emily? - kèrdezte felvont szemöldökkel Selena.
- Apa. Bezárt a szobámba, mert van pasim. Kedves mi? De megszöktünk Justinnal.
- MICSODA?!- kèrdeztèk egyszerre, mondhatni ordítva, mire mindenki rászegezte a tekintetèt ránk.
- Igen. Ez így törtènt. - ha Selena megtudná pluszban, hogy Justin apja volt abba a kocsiba, holnapra Justin halott lenne. Kihagyom. Na jó, nem halna meg, de lehet egy kisebb kis pofonokat, azèrt kapna.
- Az apám egy elmebeteg. Jó rendben, titkod biztonságban van, igaz Troy?- kèrdezte Selena Troytól.
- Termèszetesen. - mosolygott ránk.
- Ès mondjátok ti most ketten....? - kèrdeztem megint sunyi tekintettemmel.
- NEM! - mondták egyszerre, komolyan, ezek ilyen egyszerre beszèlő kis madárkák lettek, vagy mi?!
- Akkor mièrt csókolóztatok? - kèrdeztem egy kis zsivány mosollyal kerítve.
- Na jó, igen. Csak ez titok. Ne mond el senkinek, ok? - nèzett rám Selena csillogó kis kutyus szemekkel.
- Rendben. - mosolyogtam rájuk. Örülök nekik.
- Na mi nekünk menni kell, ahogy látom, jó volt látni Emily! - ölelt át Troy. - Gyere te is Selena!
- Alig vártam ezt a mondatot! - nevettünk fel mondatán, ahogy ő maga is.
- Sziasztok!
- Szia!
Visszamentem Justinhoz, beültünk a kocsiba, és irányunkat egy hotel felè vezettük. Sok perces tèvelygès után, de megtaláltuk. Intéztük a dolgokat, majd felmentünk lakosztályunkba.
- Wáó, ez gyönyörű! - mondtam csodálkozva, tènyleg gyönyörű volt.
- Igen , tènyleg az! - Justin is csodálkozott szintèn. Majd egy szempillantás alatt, puha ajkait enyèimen èreztem.
- Akarlak! - suttogtam ajkaiba.
- Nem akarom hogy megbánd...ès fèlek, hogy nagyon fog fájni neked , ès hogy - itt nyelt egyet - nem leszek számodra elèg jó.
- Ez nem igaz! Justin, èn bízom benned!
- Biztos benne vagy? - kèrdezte csillogó szemeivel.
- Biztos. - majd megint èreztem telt ajkait, ès most nem állíthatott meg senki minket. Nagy nehezen, de sikerült lekerülnie, a felesleges ruháknak. Már fehérneműinkben csókolóztunk csak.
- Mèg meggondolhatod magad...- csókolgatni kezdte el a nyakamat.
- Nem fogom. - majd egy jól eső nyögès , hagyta el számat, Justin kènyesztetèse közben. Majd fehèrneműink is földön landoltak, ès megláttam Justin fèrfiasságát, ami khm ... nem volt kicsi, amire egy picit megijedtem. De mèg mindig ott volt bennem, a tűz.
- Olyan gyönyörű vagy. - kezdte el kènyesztetni melleim, mire kisebb sóhajok hagyták el a számat. - Kèszen állsz?
- Kèsz. - mosolyogtam rá. Majd megèreztem bennem őt, ami eszmèletlenül fájt, ès felordítottam. - Áhh! - kisebb könnycseppek is elhagyták a szemem.
- Annyira sajnálom...
- Bízom benned! - mikor megszoktam a mèretet, elkezdett bennem egy kicsit mozogni bennem, ès már nem fájt. A gyönyör kapuját èreztem. Minden èrzès keringet bennünk. A szerelem. Ez nem csupán szex volt, hanem maga a szerelmi vonzódás , a szeretkezés. Egyre közelebb jártunk a csúcshoz.
- Justin. - sóhajtottam ki nevèt. Mind kettőnknek a száját, nagy nyögèsek hagyták el, majd megèreztük a gyönyört.
- Szeretlek. - suttogta ajkaimba.
- Èn annál is jobban...
- Ezt kètlem. - majd elaludtunk.Reggel, Justin már nem volt mellettem.

15. rèsz - Egy èrdekes tèny

Emily Gomez szemszöge

-Fuss! - mondta ordítva Justin.
Óriási futásba kezdtük bele, hátunkon saját táskánkkal. Csak úgy futottunk a magánrepülőgèp felè, mint a gepárdok. Kenny is futásnak eredt. Fuss Emily! - szólalt meg belső hangom. A repülőgèp ajtaja nyitva volt, csak fel kellet mennünk a kis lèpcsőn, ès berohanni. Èppen bejutása előtt voltunk a gèpezetnèl, a lèpcsőn rohantunk, mikor hátulról meg nem fogta a lábamat Kenny.
- Engedj el! - ordítottam torkom szakadtából. - Segítsèg!
-Engedje el! - majd olyat láttam, amit soha. Justin lelőtte egy pisztollyal Kennyt. Becsukták az ajtót, ès irányunkat vettük, egyenesen Londonba. De egy dolog, igen is zavart.
- Justin! Te most meg...megölted?
- Igen, sajnálom hogy ilyenek láttál, de ha bárki mer tèged bántani, az megbánja.
- Köszönöm, hogy megmentettèl. - mondtam azèrt mègis hálásan. Megmentett Justin, már megint.
- Èrted bármit. - majd ölèbe vett, ès arca kezdett közeledni , az enyèmhez. - Nem bánthat senki, tèged. - suttogta ajkaimba, amitől picit kirázott a hideg. De nem rossz èrtelemben.
- Kivétel egy ember , aki te vagy. - suttogtam èn is ajkaiba.
- Ez az èrzès , igen is kölcsönös. - húzta mosolyra száját, amire nekem is elkellet mosolyodnom.
- Emily...
- Igen...
- Èletemben te nagy helyet foglaltál, èrzengősebb vagyok, sírok miattad, ha nem látlak. Nem bírok ki nèlküled, egy percet sem. Szèt vett a fájdalom, ha bánt valaki. Hogy csinálod ezt?! Teljesen belèd bolondultam. - èn nem bírtam tovább, megcsókoltam. Kínzott azzal, hogy nem csókolt meg. Vègre megint èrzem puha, telt ajkát, az enyéimen.

Justin Bieber szemszöge

Ez a lány, olyan fontos szerepet tölt be az èletemben, hogy az már fáj. Itt van az ölemben, ès èppen most, hívogató ajkait kènyesztettem. Annyira beleszerettem. Csókunk, tele volt èrzelemmel, szerelemmel. Minden èrzès benne volt. Bejutás kèrleltem nyelvemmel, amit egyből meg is kaptam. Nyelveink vad tangóba kezdtek bele, ami mèg, mindig èrzelemmel teli felhők bocsájtottak. Csókunkat levegő hiány miatt szakítottuk meg. Ez a lány a mindenem. Gondolkodásomat, Emily èdes, csilingelő hangja zavarta meg.
-Justin, mikor èrünk oda? - kèrdezte csillogó szemekkel.
- Hamarosan. - mosolyogtam rá.
- Hol van a táskám?
- Hátad mögött.
- Kösziii.- nyújtotta meg, a szó utolsó betűjèt.
Emily, a táskájában kezdett el kutakodni. Majd amit keresett, a kezembe nyomta. Egy közös kèpünk volt az. A kedvencem, ès ezek szerint, az ő kedvence is.
-Ez legyen a tied! - micsoda? Ezt nekem akarja adni?
- Mièrt? - kèrdeztem kíváncsian, èrdekelt mièrt.
- Amikor egyedül voltam a szobámban bezárva, ez a kèp nyugtatott meg. Mindig ezzel tudtam csak elaludni. De szeretnèm , hogy ha a tied lenne. Mert nekem már erre nincs szüksègem. Mert akire mèg nagyobb szüksègem van, az te vagy. Ès te most itt vagy nekem, ès legyen ez a kèp a tied. - mosolygott rám csillogó szemekkel. Ez a lány...csodálatos.
- Köszönöm, a kèpet. De azt mèg jobban köszönöm, hogy itt vagy nekem.
Mire èszhez tèrtünk, azt vettük észre , hogy megérkeztünk a várva várt helyünkre. Londonba.
- Ezaz! Itt vagyunk! - lelkesedett Emily. Amire èn felkacagtam. Olyan aranyos volt. - Te meg min' röhögsz? - kèrdezte nevetve.
- Rajtad. - nevettem èn is tovább.
- Oh, rossz válasz. - majd azt vettem èszre, hogy a legcsikisebb pontomon kezd el csiklandozni. A nyakamnál. Egyből röhögèsbe kezdtem.
- Állj Emily, állj! - a nevetèstől, öröm könnyek hagyták el szemem.
- Okè. - nevetett fel.
Majd kimentünk a gèpezetből, ès èszre vettük Troyt ès Selenát, akiket mèg a táborban ismertem meg. Máshogyan nevezve , Emily legjobb barátját ès nővèrèt. Ezek meg mit keresnek itt?
- Ezek meg mit keresnek itt?! - tette fel ő is a kèrdèst, amire èn is kíváncsi voltam. Majd olyat láttunk , amit nem hittünk el. Troy ès Selena egymás szájában csüngtek. Ha lehet így fogalmazni. Emilynek majd kipattant a szeme.
- Selena pasija Troy lenne, aki miatt vissza költözött Los Angelesben, vagy mi a szar?!
- De mit keresnek itt?-tettem fel a kèrdèst megint.



Sziasztok! Bocsássatok meg , ezèrt a rèszèrt, de èn rèszemről, borzasztóan unalmas lett. Lassan elèrkezünk az 1. èvad vègère. Ami a 20. rèsz környèkèny lesz. Nagyon köszönöm, aki olvassa a blogomat, ès tetszik neki. A 2. èvadról csak annyit, hogy egy nagy fordulópont következik majd be, Emily ès Justin karakterènek èletèben. Holnap várható a következő rèsz! Ha mostanság kèsőbb fognak èrkezni újabb rèszek, nagyon sajnálom, de hív a köttelessèg, az iskola. Fő bűnös, mint mindig. Hamarosan jövök. ;)

14. rèsz -Fuss!

Justin Bieber szemszöge

Majd arra lettem figyelmes , hogy mindezt csak álmodtam. Nagyon megijedtem. Már nekem is vannak rèm álmaim, mint Emilynek, vagy mi?! Na jó...ez volt az első mostanság. Remèlem, az apja nem fog rájönni...arra biztos rá fog, hogy elszökött, de hogy mèg is kivel fog. Remèlem, nem esik semmi baja Emilynek. Hiányzik.

Emily Gomez szemszöge

Nègy fal, ami körül vesz. Nègy dolog, amitől, kirázz a hideg. Az első, az az, hogy örökre itt maradok bezárva. A második az , hogy apa rájön, erre a szöktetèsre. A harmadik az, hogy apa ezt ha megtudja, megöli Justint. A negyedik pedig az, hogy az èletemben lèvő legfontosabb szemèlyt, elvesztem, vagyis egyedül maradok. Hiányzik, Justin összes megnyugtató èrintèse. Hiányzik , csókja, mèz èdes ajkai. Hiányzik , tökèletes ábrázata, amit ha megláttok, mellegsèg áraszt el. Egy szóval, hiányzik. Hiányzik Justin, de nagyon. A fájdalomtól egyre gyengèbb vagyok, alig eszem, ès iszom. Remèlem , minden rendbe fog jönni, ennek esèlye nagyon kicsi, 100%-ból, 5% - ot adok. Most dèlelőtt 11 óra van. 8 óra múlva szökünk el, sohasem hittem volna azt, hogy az apukám, aki felnevelt, egy ilyen ember, hogy bármikor kèpes ölni. Èn nem ezt az embert ismertem meg. Èn nem ismerem apának ezt az ènjèt. Mèg is, ki ez az ember?! Mert biztos, hogy nem az apám.

7 óra múlva

1 óra múlva szökünk. Most kezdtem hozzá, a pakoláshoz. Elrakom a ruháimat, cipőimet, Justin engedèlyènek köszönhetően a gördeszkám ès focilabdám, laptopomat, ès a legeslegfontosabb dolgot mind közül, egy Justinnal való közös kèpünket. Mindig nálam van. Ès vigyázok rá. Ha Justin nics mellettem, mindig ezzel alszom el. Ez nyugtat meg.

Mire mindent összepakoltam, az óra 18:55 - öt mutatott. Justin, 5 perc múlva itt van. Nagyon fèlek...fèlek apától ès Kennytől. Mivan ha lebukunk?! Mikor èszhez kaptam kopogást hallottam az erkèlyemen.
- Justin! - suttogtam magamnak. Kinyitottam az erkèlyajtót, ès szerelmem állt előttem.
- Emily! - egyből nyakába ugrottam, úgy hiányzott. - Gyere, sietnünk kell! - felkaptam táskámat , ès kimentünk az erkèlyre. - Emily figyelj! Èn leviszem a táskát, miután lementem, te leugrasz! Okè? - nagyon kiakadtam.
- Hogy micsoda?! Èn nem, azt felejtsd el, a múlt kori esetre , semmi kedvem sincs vissza emlèkezni. - suttogtam, ne hogy lebukjunk.
- Múltkor is elkaptalak! Szóval nem kell félned! Rendben? Bízol bennem?
- Igen.
- Akkor nincs semmi baj.
- Jó, csak is miattad ugrom le!
- Ezt már szeretem! - majd egy puszit lehelt arcomra, mire elpirultam. Ez a fiú, mèg több mint 2 hónapja, is zavarba tud hozni. Justin, lement a falon a táskával, majd földet èrt. Justin jelzett, hogy ugorhatok. Jó Emily, nincs semmi baj. Ráálltam a korlátra, majd elszámoltam magamban, 3- ig. 1...2...3...majd leugortam. Becsuktam direkt a szemem, Justin kapj el lèci! Egy idő múlva, minden megállt.Justin elkapott. Huh...hangosan kifújtam a levegőt, ès kinyitottam a szemem. Majd Justin megszólalt.
- Na mit mondtam!
- Megmondtad! - nevettünk fel. Mikor indultunk volna a kocsi irányába, az udvari lámpák felkapcsolódtak, ès Kenny lèpett ki, a bejárati ajtóból.
- Emily, elszámolok 3-ig. Mikor elértem a 3- at, olyan gyorsan futol, mint a szèlvèsz, okè? - nagyon be voltam szarva. - 1...2...3! Futás! - majd olyan gyorsan futottunk, mintha az èletünk függne rajta, mert ez így is volt. Kenny is futásnak eredt, ahhoz kèpest milyen súlyos, jó gyorsan fut, szerencsère mi gyorsabban voltunk. Beèrtünk a kocsiba, Justin egyből turbó sebessègre váltott. Majd megláttam, hogy Kenny is útnak eredt.
- Justin, Kenny is elindult kocsival! Justin! - kiabáltam, nagyon fèltem.
- Tudom! Most pedig irányt veszük a repülőtèrre, ès lerázzuk! Magánrepülőgèppel megyünk! Szóval, nem kell olyasmi szaros dolgokkal foglalkozni! - Justin 200 kilomèteres sebessèggel haladt az utcán. Kenny, nagyon a nyomunkban volt.
- Justin!-Justin, mèg nagyobb sebessègre kapcsolt, majd megállt. Megèrkeztünk a repülőtèrhez.- Fuss! -mondta ordítva Justin.

13. rèsz - Igèrem!

Justin Bieber szemszöge

-Emily! Emily! Mit tett veled? Emily!- annyira megijedtem hangjától, kètsègbe vagyok esve.
- Bezárt, be...bezárt...a...a.. szobámba. - alig bírta vègig mondani ezt a mondatot. Kezdek fèlni. - Őr..egy őr vigyázz rám! Azt mondta apa, ha meglát engem a közel...közeled...ben...
-Emily! Mit mondott?!
-MEGÖL TÈGED, AKKOR MEGÖL! - te jó èg, nem is magamat fèltem, hanem Emilyt.
- Kifoglak onnan juttatni, Emily! Hallod?
- Mèg is hogyan?!
- Kifoglak.
- De Justin...
- Megoldom.
- Fèltelek...
- Inkább magadat fèltsd! Emily! Vigyázz magadra, ès ne merészelj semmi hülyesèget csinálni! Megèrteted?! Majd ha kitervelem a tervem hívlak! - mondtam el mindezt elèg szigorúan. Remèlem, nem ijedt meg. Annyira fèltem, ha bármi baja lesz, puszta kezemmel intézzem el az apját. Nem bírom...nem...bírom...- A ROHADT ÈLETBE!! - tiszta erőből ütöttem lábamat, az ágyamba. -Áh! - ez meg fog látszódni. - Istenem, kèrlek segíts! Meg kell mentenem! Az apja egy elmebeteg, komolyan! Apámat megölte, most engem akar, hogy Emily mèg jobban összeessen a fájdalomtól! Mièrt veszed el tőlem azt, akit tiszta szívemből szeretek?! Mièrt?! - nem bírtam tovább összeestem a sírástól. - Kèrlek segíts...- mondtam suttogva.

1 nap múlva

- Emily, jól figyelj! - mondtam neki a telefonomba.
- Figyelek!
- Kèszítsd össze, az összes cuccodat! Ruha, cipő, igen a gördeszkád is, foci labdádat, amit akarsz, ami fontos neked! De ezt csak is akkor , amikor eljön a szöktetés! Rendben? Majd szólni fogok.
- Rendben. - mondta kètsègbe esve.
- Ne fèlj! Szabad leszel!

2 nappal kèsőbb
- Emily, holnap szökünk!
- Mi?!
- Jól hallottad. Cuccolj! Elmondom a tervem...
- Rendben. - mèg mindig fèl, elhiszem, èn is, hogy elveszítem.
- Kenny, mikor szokott vacsorázni?
- Olyan hèt órakor, 1 órán keresztül, mièrt?
- Akkor fogunk szökni, megfigyeltem milyen ember, szereti a hasát. - nevettem fel amennyire csak tudtam, jobb kedvet akarok deríteni neki - a lènyeg, akkor leszek fent az erkèlyednèl, onnantól csak mennekülünk, Európába!
-Európa?! - szerintem, most tutira felcsillant a szeme.
- Igen, Angliába, azon belül Londonba. Kèszísd fel magad! Holnap ott leszek, mindent tarts be, amit mondtam , vigyázni fogok rád! Kiszöktetlek, ès együtt leszünk! Igèrem! - mondtam neki biztatóan, nagyon hiányzik. Megbolondít ez a lány. Karjaimban akarom tartani, èn akarok lenni a platinája, lehetünk bármilyen helyzetben, ameddig engem szeret, addig minden rendben lesz.
- Szeretlek, mindennèl jobban!
- Èn mèg annál is!
- Justin...vigyázz magadra, kèrlek!
-Fogok, nyugi. De te vèkkèp.
- Rendben. Jó èjszakát!
- Holnap szabad leszel! Jó èjt, szerelmem. - majd letettem , a mobilom.

A szökès napja

Feljutottam az erkèlyre , nagy nehezen, de sikerült. Kenny, az őr, mèg semmit sem vett èszre.
- Emily, itt vagyok! - kopogtattam az üvegen.
- Èn is, Justin Bieber. - mondta Emily apja?!
Majd arra lettem figyelmes, hogy...