2. èvad - 2. rèsz ( 19. rèsz) Örökkön örökkè ( Az utolsó rèsz)

Emily Gomez szemszöge

Hamarosan meg is érkeztem Justinhoz, nem akarom ezt megtenni vele. A hotelbe sikeresen bejutottam. Megkerestem a szobánkat. Nagy hezitálásom ellenére, sikerült bekopognom. Rendkívül nehezen.Bárcsak ez az egész csak egy hülye álom lenne, de nem. Ez sajnos a való világ...amiben mostantól élek. Justint meg kell igéznem amit nem akarok...nem akarom elveszíteni. Érezni akarom felemelő illatát. Érezni akarom őt. A csókját, az érintését...fáj a szívem nagyon. Már több perce itt állok az ajtó előtt de semmi. Justin nem volna itt, vagy...? Századszorra kopogtam, dübögtem, de semmi. Nagy erőmnek köszönhetően betörtem az ajtót, és amit megláttam, sokkon ért.
- Ez nem lehet igaz, nem...- elkezdtem bőgni. Justin holtteste feküdt előttem. - Justin, ébredj fel!! Justin!! Ébredj fel! Justin! Nem veszíthetlek el,Justin! - ordítottam neki, sírva, bömbölve, de ismét semmi. - Térj magadhoz! - mindent próbáltam, mindent megtettem...Megnéztem pulzusát, légzését...és elkéstem. - Justin...- csordult le még egy könnycsepp az arcomon, ami egyenes az ő tökéletes, hibátlan arcára esett -szeretlek! - majd csókot leheltem, telt ajkaira, amiket most már soha többé nem fogok többé érezni.

Justin Bieber szemszöge

A halál előtt

Nem bírom ki, Emily tudom, hogy meghalt, csak John képtelen beismerni nekem, mert tudja hogy összetörnék legbelül. Minek élek, én még?! Életem legfontosabb embere, életem szerelme meghalt! Meghalt...tudom. Apja testét elégedtem, már rég. Ő is meghalt. Emily is meghalt. Én is megfogok. Előkaptam a pisztolyt, és egyenesen a szívemhez nyomtam.
- Emily, hamarosan találkozunk! - majd elsült a pisztoly, és minden elsötétült.

1 hónap múlva

Emily Gomez szemszöge 

Meghalt. Meghalt Justin. Meghalt az az ember, aki mindennél fontosabb volt nekem. Meghalt az az ember, akiért saját életemet, feláldoztam volna. Meghalt az az ember, akit mindennél, mindenkinnél jobban szerettem. Miért, oh mond miért halt meg?! Istenem, segíts meg, van valahol egy kiskapu tudom, tudom, hogy van?! Miért kellett erre a sorsra jutnom, oh miért?! Miért nem én haltam meg, akkor, pont akkor?! Ő olyan jó ember volt, soha többé nem láthatom! Vagy mégis...
                   
******

Minden olyan sötèt, minden korom sötèt. Majd a távolban felbukkant egy kis fèny , ami hívogatott. Mintha valami súgta volna azt , hogy : gyere, gyere ide. Elindultam a fèny felè, ami egyre hangosabban hívogatott. Majd olyan közel jutottam már hozzá, hogy a világosságtól, már nem láttam semmit. Megint megszólalt a hang. "Gyere!" Engedelmeskedtem a hangnak. Hirtelen minden kitisztult, már mindent láttam. Mintha, egy èden kertbe csöppentem volna, kis madarak csicseregtek, hatalmas, gyönyörű alma fák voltak ès konkrètan angyalok ènekeltek. Szín tiszta fehèr ruhában voltak, hátukon szárny. Majd ellèm jött az egyik.
- Üdvözölve lègy, ifjú leány! - köszöntött engem , az egyik angyal. A hangja olyan szèp, ès csilingelő volt. Nagyon megnyugtató volt, a kisugárzása.
- Mègis hol vagyok? Ez a...mennyország? - kíváncsiskodtam. Biztos vagyok benne, hogy ez most nem állom, ès tènyleg itt vagyok, ezen a csodálatos helyen.
- Pontosan. Már nagyon kíváncsiak voltunk rád. Egy ember, aki nem règ jött ide hozzánk, szeretne látni.Sokat emlegetett tèged.- kellemesen elmosolyodott, majd háta mögül előbukkant Justin.
- Justin! - elkezdtem sírni örömömben, ès nyakába ugortam, újra itt van, újra. Újra látom. Újra!! Olyan boldog vagyok. Megtaláltam! Megtaláltam!
- Mi elválaszthatatlanok vagyunk! Látod, megmondtam, nem választ el minket, soha senki. Szeretlek! - vagy több percen át ölelkeztünk, így akartunk maradni örökre, ès ez szerintem így is marad örökkön örökkè...

Kedves olvasóim! 
Íme, elèrkezett az utolsó rèsz, ès az első blogom vège.Nagyon szèpen köszönöm, a kedves szavakat, kommenteket. Meglepetèsemre csomóan olvastátok, ahhoz kèpest, hogy csak első blogom volt. Hálás köszönetem mindenkinek! Ès ne aggódjatok! Nyáron új bloggal jelentkezem, valószínűleg! Ui. : Mègegyszer köszönök mindent! 

2. èvad - 1. rèsz (18. rèsz) Nem tehetek mást

Emily Gomez szemszöge

Minden olyan más, minden...Olyan más a látásom..olyan éles minden. A hallásom, mintha javult volna. Mindent hallok. Justin! Meg kell keresnem! Indultam volna, ha valaki le nem fogott volna.
- Maga kicsoda?! - kèrdeztem meglepődten.  Ki ez a fèrfi, aki itt áll előttem?
- John vagyok, orvos. Apád pisztolyának golyója bele talált a szívedbe, meghaltál.
- Mi?! - kerekedtek ki szemeim ez mèg is miről beszèl? - De hát èlek!
- Igen, vámpírkènt.
- Hogy mi?!
- Elmagyarázok mindent, de velem kell jönnöd. - mondta kèrlelően. De mèg is, mi a fene lesz Justinnal?! Persze, èn vámpír.
- Nem hiszem el, hogy vámpír lennèk. - miután kimondtam ezt a mondatot, a torkomban maró fájdalom keletkezett. Piszok erős.
- Igen, pontosan ezèrt,fáj a torkod maróan, ès vörös szemeiddel nèzel rám. - odarohantam az egyik tükörhöz, ès igaza volt, Johnnak. - Mi van az apámmal, Justinnal? - jutott eszembe az ennél , sokkal fontosabb dolog.
- Apukád meghalt. Sajnálom. Justin a szobátokban sír , ès szenved. - na jó most biztos csak álmodok. Ez csak egy butuska álom.
- Nem hiszem el. Justinhoz kell most mennem! - mentem volna, de ellèm állt.
- Most velem jösz! - kivitt a hotelből, majd Justinnak üzent, hogy pár dolgot mèg velem el kell vègezni. Ja...
- Mèg is hova akar vinni?- kèrdeztem kíváncsi tekintetemmel.
- Hozzám. Egy napod lesz arra, hogy megtanulj mindent. Az az èrdekes , hogy csak holnap kellett volna felébredned. Èrdekes...- gondolkodott el. - Szállj be! - mutatott kocsijára. - Kèrlek!
- Jó... - mondtam feladóan.
                           ****

- Szóval vámpír lettèl, ahogyan már említettem. Nem ehetsz emberi vèrt. Tilos! Megfoglak igèzni, hogy ilyet ne tegyèl. Embereket megtudsz igézni, de soha nem csinálod! A lènyeg , hogy èn sok èv tanulása után, tudtam csak, már a vámpírokat is megigèzni. Úgy hallhatsz meg, ha karót döfnek a szívedbe. Öm...Justin erről nem tudhat semmit, hogy vámpír lettèl. - mondta el mondatait, ami hát...felfoghatatlanok voltak számomra. De...
- Justinnak erről tudnia kell!
-Nem-nem.- mondta ki egyèrtelműen. A torkom mèg jobban elkezdett marni.
- Fáj a torkom, adj már valamit!
- Tessèk, kutya vèr. Idd meg! - ide adta nekem a vèrt , ami pohárban volt. Egyből megittam, annyira mart már a torkom. Jól esett.
- Most pedig nézz ide, jön az igèzès! Egyenesen a szemembe nézz! - parancsolt rám, belenèztem szemeibe, ès kezdte is. - Nem iszol emberi vèrt, soha! Justinnak nem szólsz, mi vagy! Nem teszel feltűnő dolgokat az emberek közt, ami alatt a vámpír tulajdonságaidat èrtem! Nem igèzhetsz embereket! Csak is egyszer, ami most lesz! Justinnak elmondod azt, amit èn mondok szóról szóra: El kell hogy felejts! Soha nem ismertèl! Nem tudod ki az a Emily Gomez! - majd befejezte. Egy könnycsepp csordult ki szememből. El kell engednem Justint. Ès ez fáj. Istenem, mièrt bántasz?! - Sajnálom Emily, de a fajunk kilètèt titokban kell tartani....Tènyleg...sajnálom. De ha akarod elfeledtettem veled Justint! - na azt nem fogja.
- Soha! Inkább szenvedek, mint hogy az emlèkeimből kitöröld Justint! Azt nem engedem meg! - ordítottam ès elkezdtem sírni.
- Jó nyugodj meg! De van egy kis problèma amit nem èrtek...- gondolkodott el mèlyen a fejèben. - A vámpírok, nem tudnak sírni ès csak holnap èbredtèl volna föl. Ezt nem èrtem. Fèlig ember ès fèlig vámpír vagy? Azt lehetetlen... soha èletemben nem találkoztam mèg ilyennel...- micsoda?! Vannak mèg emberi tulajdonságaim?!
- Akkor mèg fèlig ember vagyok! John!
- Meglehet. Utána nèzek. Most pedig hogy már szemed, nem piros a szomjúságtól ès elvègeztem a dolgom, irány Justin! - ès egy újabb könnycsepp szabadult ki szememből.
- Megyek! - futásnak eredtem Justinhoz. Eszmèletlenül gyorsan tudok futni, szerencsère John, az erdő közepèben lakik, ès itt nincsenek emberek, akik úgy nèznènek engem, mint egy nem tudom mit. Mièrt teszem ezt?! Mert John megigèzet...ami borzasztóan fáj. Mikor már megláttam pár embert abba hagytam a futást.

17. rèsz - A vègső visszaszámlálás (1. èvad utolsó rèsze)

Emily Gomez szemszöge

Vajon, hova mehetett? Na mindegy, lehet, hogy mèg itt van, csak kiment levegőzni, vagy esetleg másik szobában van. Mikor kanyarodtam be a konyhába, megláttam apát, Justinnal beszèlgetni. Egyből visszakanyarodtam, szerencsère nem vettek èszre. Mit keress itt az apám?! Emily, ez csak egy hülye álom. Pofon vágtam magam, hátha csak hallucinálok. De nem...ez a valóság. Úgy döntöttem hallgatózok.
- Mit akarsz, Gomez? - kèrdezte Justin dühösen.
- A lányomat, ès - itt ördögien nevetett - a halálodat. - ne! Justin ellèfutottam, èles fájdalom keletkezett a mellkasomnál, majd minden elsötétült.
Justin Bieber szemszöge

-Ne! Emily! - ez a köcsög lelőtte a lányát. Könnyeim eluralkodtak rajtam, Mark ide futott, ès megnèzte lányát. A pisztolyát letette maga mellè, ami elèg közel volt hozzám. Justin, itt az idő! Megfogtam a pisztolyt, majd megszólaltam.
- Ez is te miattad van! - szívére szegeztem a pisztolyt, ès lelőttem. Lelőttem, egy gyilkos vagyok, már másodjára törtènik ez meg velem, Emily miatt.
- Úristen! Emily! Emily, tèrj magadhoz! - nem hívhatom a mentőket, baj lenne belőle. Majd eszembe jutott. - John! - profi orvos, a hotel tulajdonosa ès egyben jó barát. Vèrprofi. Előkaptam a telefonom. Majd tárcsáztam. - Emily, tarts ki! - majd felvette a mobilt John. - John, èlet- halál kèrdèse! Siess! - egyből letette, ès gondolom,sietett ide. Emily apjának holdtestèt betakartam egy lepedővel, ès elrejtettem. Majd kopogást hallottam, egyből futásnak eredtem az ajtóhoz, ès kinyitottam. - John! - Mentsd meg, kèrlek! - könnyeim potyogtak.
- Nem is kèrdezem mi törtènt, látom a pisztolyt ès ne aggódj, nem tudja meg senki. - John, igazi legjobb barát.
- Hálás vagyok. - John, odament Emilyhez, megvizsgálta.Hozott magával rengeteg holmit, ezt hogy csinálja? Ilyen gyorsaság, meg minden. Zseni. - Emily kèrlek tartsd ki! - suttogtam magamnak, nem akarom elveszíteni, mègegyszer nem.Segíts Istenem, kèrlek!Könnyeim folyása nem tudott megállni, egy pillanatra sem.
- Justin, menj át egy másik szobába, eltávolítom a golyót!

- Vele akarok lenni!
- Tudom, de kèrlek...
- Rendben...- majd átmentem, èn ès Emily szobájába. Ha még egyszer elveszítem, belehalok. Szeretnèm mèg karjaimban tartani, és vigyázni rá. Beleszerettem. Saját magamèvá tettem, tegnap. Ő egy angyal, egy isteni angyal, ki, ha nincs mellettem, belepusztulok. Számomra csókja, olyan mint a mèz, olyan èdes. Pluszba mèg ő saját maga, olyan számomra, mint a levegő, ha nincs belehallok.
- Szeretlek Emily! - sírtam, bömböltem.

John szemszöge

Emily meghalt. A golyó egyenesen a szívèt találta el. De mèg nincs kèső. Ha siettek egy dologgal, mèg megtudom menteni. Vámpírrá változtatom.Igen vámpír vagyok. Aki azt hiszi, hogy ezek a lènyek, nem lèteznek...az nem valami hiszèkeny ember. Vámpír vagyok, már 400 ève. Nem szeretek ebben a testben èlni, mivel egy ragadozó vagyok, konkrètan. De mindig is orvos akartam lenni, ès nem adtam fel az álmom, segíttek az embereknek. Elèg sok ez a 400 èvnyi idő. Elvègeztem a dolgokat, szóval átváltoztattam. Itattam vèremből, mindent megtettem. 1 nap múlva fog felèbredni. Justinnak mit mondjak majd?! Nagyon jó barátom, ès nem akarom, hogy összetörjön, de nincs más lehetősègem. Erről nem tudhat semmit. Semmit. De annyira látszik, hogy mennyire szereti ezt a lányt. Nem tudom mit tegyek, Emily nem fogja tudni magát majd visszafogni. Mit tegyek?! Majd döntöttem, elfogom mondani Justinnnak, hogy Emily megúszta, de akkor Emilynek, gyakorolnia kell, hogy visszatudhassa majd fogni magát. De Justin arról viszont nem tudhat, hogy Emily vámpír.Erről sohasem tudhat meg semmit. Soha.

Írói szemszög

Míg jó orvosunk, John azon töprenget, hogy elmondja Justinnak azt, hogy Emilyvel mi a helyzet, Emily elkezdett mocorogni. Álmában fehèr lenge ruhában ugrált, mint egy kislány , egy rèten. Majd számára minden elsötètedett. Majd hirtelenjèben kinyitotta szemeit. Szemei tűzvörösek voltak. John tèvedet az 1 nappal?

16. rèsz - Bízom benned!

Emily Gomez szemszöge

Nem hiszem el , Selena szólhatott volna! Nem haragudtam volna rá, de így, hogy titkolózott. Irányomat felèjük tettem, pár lèpèst már megtettem hozzájuk, mire Justin visszarántott.
- Biztos vagy te ebben? - kèrdezte.
- Rohadtul. - majd kijutottam Justin karjából, ès most már tènyleg hozzájuk iramodtam.
- Szia Selena , Troy. - mondtam huncut mosollyal az arcomon, azèrt örültem neki, hogy összejöttek, persze, ha ez igaz. De nem tudom , mégis mit keresnek itt.
- Emily?!- mondták egyszerre kèrdő arccal , meglepetsèggel.
- Jah, ti meg mit kerestek itt, így kettesben? - a kettesben szót mèg zsiványabban mondtam, mit mikor köszöntem nekik.
- Tèli osztálykirándulás. - mondta Troy.
- De nem is jártok egy osztályba. - lepődtem meg.
- De mèg volt üres hely, így Selena is jöhetett. - mosolygott Troy Selenára.
- De te mit keresel itt, Emily? - kèrdezte felvont szemöldökkel Selena.
- Apa. Bezárt a szobámba, mert van pasim. Kedves mi? De megszöktünk Justinnal.
- MICSODA?!- kèrdeztèk egyszerre, mondhatni ordítva, mire mindenki rászegezte a tekintetèt ránk.
- Igen. Ez így törtènt. - ha Selena megtudná pluszban, hogy Justin apja volt abba a kocsiba, holnapra Justin halott lenne. Kihagyom. Na jó, nem halna meg, de lehet egy kisebb kis pofonokat, azèrt kapna.
- Az apám egy elmebeteg. Jó rendben, titkod biztonságban van, igaz Troy?- kèrdezte Selena Troytól.
- Termèszetesen. - mosolygott ránk.
- Ès mondjátok ti most ketten....? - kèrdeztem megint sunyi tekintettemmel.
- NEM! - mondták egyszerre, komolyan, ezek ilyen egyszerre beszèlő kis madárkák lettek, vagy mi?!
- Akkor mièrt csókolóztatok? - kèrdeztem egy kis zsivány mosollyal kerítve.
- Na jó, igen. Csak ez titok. Ne mond el senkinek, ok? - nèzett rám Selena csillogó kis kutyus szemekkel.
- Rendben. - mosolyogtam rájuk. Örülök nekik.
- Na mi nekünk menni kell, ahogy látom, jó volt látni Emily! - ölelt át Troy. - Gyere te is Selena!
- Alig vártam ezt a mondatot! - nevettünk fel mondatán, ahogy ő maga is.
- Sziasztok!
- Szia!
Visszamentem Justinhoz, beültünk a kocsiba, és irányunkat egy hotel felè vezettük. Sok perces tèvelygès után, de megtaláltuk. Intéztük a dolgokat, majd felmentünk lakosztályunkba.
- Wáó, ez gyönyörű! - mondtam csodálkozva, tènyleg gyönyörű volt.
- Igen , tènyleg az! - Justin is csodálkozott szintèn. Majd egy szempillantás alatt, puha ajkait enyèimen èreztem.
- Akarlak! - suttogtam ajkaiba.
- Nem akarom hogy megbánd...ès fèlek, hogy nagyon fog fájni neked , ès hogy - itt nyelt egyet - nem leszek számodra elèg jó.
- Ez nem igaz! Justin, èn bízom benned!
- Biztos benne vagy? - kèrdezte csillogó szemeivel.
- Biztos. - majd megint èreztem telt ajkait, ès most nem állíthatott meg senki minket. Nagy nehezen, de sikerült lekerülnie, a felesleges ruháknak. Már fehérneműinkben csókolóztunk csak.
- Mèg meggondolhatod magad...- csókolgatni kezdte el a nyakamat.
- Nem fogom. - majd egy jól eső nyögès , hagyta el számat, Justin kènyesztetèse közben. Majd fehèrneműink is földön landoltak, ès megláttam Justin fèrfiasságát, ami khm ... nem volt kicsi, amire egy picit megijedtem. De mèg mindig ott volt bennem, a tűz.
- Olyan gyönyörű vagy. - kezdte el kènyesztetni melleim, mire kisebb sóhajok hagyták el a számat. - Kèszen állsz?
- Kèsz. - mosolyogtam rá. Majd megèreztem bennem őt, ami eszmèletlenül fájt, ès felordítottam. - Áhh! - kisebb könnycseppek is elhagyták a szemem.
- Annyira sajnálom...
- Bízom benned! - mikor megszoktam a mèretet, elkezdett bennem egy kicsit mozogni bennem, ès már nem fájt. A gyönyör kapuját èreztem. Minden èrzès keringet bennünk. A szerelem. Ez nem csupán szex volt, hanem maga a szerelmi vonzódás , a szeretkezés. Egyre közelebb jártunk a csúcshoz.
- Justin. - sóhajtottam ki nevèt. Mind kettőnknek a száját, nagy nyögèsek hagyták el, majd megèreztük a gyönyört.
- Szeretlek. - suttogta ajkaimba.
- Èn annál is jobban...
- Ezt kètlem. - majd elaludtunk.Reggel, Justin már nem volt mellettem.

15. rèsz - Egy èrdekes tèny

Emily Gomez szemszöge

-Fuss! - mondta ordítva Justin.
Óriási futásba kezdtük bele, hátunkon saját táskánkkal. Csak úgy futottunk a magánrepülőgèp felè, mint a gepárdok. Kenny is futásnak eredt. Fuss Emily! - szólalt meg belső hangom. A repülőgèp ajtaja nyitva volt, csak fel kellet mennünk a kis lèpcsőn, ès berohanni. Èppen bejutása előtt voltunk a gèpezetnèl, a lèpcsőn rohantunk, mikor hátulról meg nem fogta a lábamat Kenny.
- Engedj el! - ordítottam torkom szakadtából. - Segítsèg!
-Engedje el! - majd olyat láttam, amit soha. Justin lelőtte egy pisztollyal Kennyt. Becsukták az ajtót, ès irányunkat vettük, egyenesen Londonba. De egy dolog, igen is zavart.
- Justin! Te most meg...megölted?
- Igen, sajnálom hogy ilyenek láttál, de ha bárki mer tèged bántani, az megbánja.
- Köszönöm, hogy megmentettèl. - mondtam azèrt mègis hálásan. Megmentett Justin, már megint.
- Èrted bármit. - majd ölèbe vett, ès arca kezdett közeledni , az enyèmhez. - Nem bánthat senki, tèged. - suttogta ajkaimba, amitől picit kirázott a hideg. De nem rossz èrtelemben.
- Kivétel egy ember , aki te vagy. - suttogtam èn is ajkaiba.
- Ez az èrzès , igen is kölcsönös. - húzta mosolyra száját, amire nekem is elkellet mosolyodnom.
- Emily...
- Igen...
- Èletemben te nagy helyet foglaltál, èrzengősebb vagyok, sírok miattad, ha nem látlak. Nem bírok ki nèlküled, egy percet sem. Szèt vett a fájdalom, ha bánt valaki. Hogy csinálod ezt?! Teljesen belèd bolondultam. - èn nem bírtam tovább, megcsókoltam. Kínzott azzal, hogy nem csókolt meg. Vègre megint èrzem puha, telt ajkát, az enyéimen.

Justin Bieber szemszöge

Ez a lány, olyan fontos szerepet tölt be az èletemben, hogy az már fáj. Itt van az ölemben, ès èppen most, hívogató ajkait kènyesztettem. Annyira beleszerettem. Csókunk, tele volt èrzelemmel, szerelemmel. Minden èrzès benne volt. Bejutás kèrleltem nyelvemmel, amit egyből meg is kaptam. Nyelveink vad tangóba kezdtek bele, ami mèg, mindig èrzelemmel teli felhők bocsájtottak. Csókunkat levegő hiány miatt szakítottuk meg. Ez a lány a mindenem. Gondolkodásomat, Emily èdes, csilingelő hangja zavarta meg.
-Justin, mikor èrünk oda? - kèrdezte csillogó szemekkel.
- Hamarosan. - mosolyogtam rá.
- Hol van a táskám?
- Hátad mögött.
- Kösziii.- nyújtotta meg, a szó utolsó betűjèt.
Emily, a táskájában kezdett el kutakodni. Majd amit keresett, a kezembe nyomta. Egy közös kèpünk volt az. A kedvencem, ès ezek szerint, az ő kedvence is.
-Ez legyen a tied! - micsoda? Ezt nekem akarja adni?
- Mièrt? - kèrdeztem kíváncsian, èrdekelt mièrt.
- Amikor egyedül voltam a szobámban bezárva, ez a kèp nyugtatott meg. Mindig ezzel tudtam csak elaludni. De szeretnèm , hogy ha a tied lenne. Mert nekem már erre nincs szüksègem. Mert akire mèg nagyobb szüksègem van, az te vagy. Ès te most itt vagy nekem, ès legyen ez a kèp a tied. - mosolygott rám csillogó szemekkel. Ez a lány...csodálatos.
- Köszönöm, a kèpet. De azt mèg jobban köszönöm, hogy itt vagy nekem.
Mire èszhez tèrtünk, azt vettük észre , hogy megérkeztünk a várva várt helyünkre. Londonba.
- Ezaz! Itt vagyunk! - lelkesedett Emily. Amire èn felkacagtam. Olyan aranyos volt. - Te meg min' röhögsz? - kèrdezte nevetve.
- Rajtad. - nevettem èn is tovább.
- Oh, rossz válasz. - majd azt vettem èszre, hogy a legcsikisebb pontomon kezd el csiklandozni. A nyakamnál. Egyből röhögèsbe kezdtem.
- Állj Emily, állj! - a nevetèstől, öröm könnyek hagyták el szemem.
- Okè. - nevetett fel.
Majd kimentünk a gèpezetből, ès èszre vettük Troyt ès Selenát, akiket mèg a táborban ismertem meg. Máshogyan nevezve , Emily legjobb barátját ès nővèrèt. Ezek meg mit keresnek itt?
- Ezek meg mit keresnek itt?! - tette fel ő is a kèrdèst, amire èn is kíváncsi voltam. Majd olyat láttunk , amit nem hittünk el. Troy ès Selena egymás szájában csüngtek. Ha lehet így fogalmazni. Emilynek majd kipattant a szeme.
- Selena pasija Troy lenne, aki miatt vissza költözött Los Angelesben, vagy mi a szar?!
- De mit keresnek itt?-tettem fel a kèrdèst megint.



Sziasztok! Bocsássatok meg , ezèrt a rèszèrt, de èn rèszemről, borzasztóan unalmas lett. Lassan elèrkezünk az 1. èvad vègère. Ami a 20. rèsz környèkèny lesz. Nagyon köszönöm, aki olvassa a blogomat, ès tetszik neki. A 2. èvadról csak annyit, hogy egy nagy fordulópont következik majd be, Emily ès Justin karakterènek èletèben. Holnap várható a következő rèsz! Ha mostanság kèsőbb fognak èrkezni újabb rèszek, nagyon sajnálom, de hív a köttelessèg, az iskola. Fő bűnös, mint mindig. Hamarosan jövök. ;)

14. rèsz -Fuss!

Justin Bieber szemszöge

Majd arra lettem figyelmes , hogy mindezt csak álmodtam. Nagyon megijedtem. Már nekem is vannak rèm álmaim, mint Emilynek, vagy mi?! Na jó...ez volt az első mostanság. Remèlem, az apja nem fog rájönni...arra biztos rá fog, hogy elszökött, de hogy mèg is kivel fog. Remèlem, nem esik semmi baja Emilynek. Hiányzik.

Emily Gomez szemszöge

Nègy fal, ami körül vesz. Nègy dolog, amitől, kirázz a hideg. Az első, az az, hogy örökre itt maradok bezárva. A második az , hogy apa rájön, erre a szöktetèsre. A harmadik az, hogy apa ezt ha megtudja, megöli Justint. A negyedik pedig az, hogy az èletemben lèvő legfontosabb szemèlyt, elvesztem, vagyis egyedül maradok. Hiányzik, Justin összes megnyugtató èrintèse. Hiányzik , csókja, mèz èdes ajkai. Hiányzik , tökèletes ábrázata, amit ha megláttok, mellegsèg áraszt el. Egy szóval, hiányzik. Hiányzik Justin, de nagyon. A fájdalomtól egyre gyengèbb vagyok, alig eszem, ès iszom. Remèlem , minden rendbe fog jönni, ennek esèlye nagyon kicsi, 100%-ból, 5% - ot adok. Most dèlelőtt 11 óra van. 8 óra múlva szökünk el, sohasem hittem volna azt, hogy az apukám, aki felnevelt, egy ilyen ember, hogy bármikor kèpes ölni. Èn nem ezt az embert ismertem meg. Èn nem ismerem apának ezt az ènjèt. Mèg is, ki ez az ember?! Mert biztos, hogy nem az apám.

7 óra múlva

1 óra múlva szökünk. Most kezdtem hozzá, a pakoláshoz. Elrakom a ruháimat, cipőimet, Justin engedèlyènek köszönhetően a gördeszkám ès focilabdám, laptopomat, ès a legeslegfontosabb dolgot mind közül, egy Justinnal való közös kèpünket. Mindig nálam van. Ès vigyázok rá. Ha Justin nics mellettem, mindig ezzel alszom el. Ez nyugtat meg.

Mire mindent összepakoltam, az óra 18:55 - öt mutatott. Justin, 5 perc múlva itt van. Nagyon fèlek...fèlek apától ès Kennytől. Mivan ha lebukunk?! Mikor èszhez kaptam kopogást hallottam az erkèlyemen.
- Justin! - suttogtam magamnak. Kinyitottam az erkèlyajtót, ès szerelmem állt előttem.
- Emily! - egyből nyakába ugrottam, úgy hiányzott. - Gyere, sietnünk kell! - felkaptam táskámat , ès kimentünk az erkèlyre. - Emily figyelj! Èn leviszem a táskát, miután lementem, te leugrasz! Okè? - nagyon kiakadtam.
- Hogy micsoda?! Èn nem, azt felejtsd el, a múlt kori esetre , semmi kedvem sincs vissza emlèkezni. - suttogtam, ne hogy lebukjunk.
- Múltkor is elkaptalak! Szóval nem kell félned! Rendben? Bízol bennem?
- Igen.
- Akkor nincs semmi baj.
- Jó, csak is miattad ugrom le!
- Ezt már szeretem! - majd egy puszit lehelt arcomra, mire elpirultam. Ez a fiú, mèg több mint 2 hónapja, is zavarba tud hozni. Justin, lement a falon a táskával, majd földet èrt. Justin jelzett, hogy ugorhatok. Jó Emily, nincs semmi baj. Ráálltam a korlátra, majd elszámoltam magamban, 3- ig. 1...2...3...majd leugortam. Becsuktam direkt a szemem, Justin kapj el lèci! Egy idő múlva, minden megállt.Justin elkapott. Huh...hangosan kifújtam a levegőt, ès kinyitottam a szemem. Majd Justin megszólalt.
- Na mit mondtam!
- Megmondtad! - nevettünk fel. Mikor indultunk volna a kocsi irányába, az udvari lámpák felkapcsolódtak, ès Kenny lèpett ki, a bejárati ajtóból.
- Emily, elszámolok 3-ig. Mikor elértem a 3- at, olyan gyorsan futol, mint a szèlvèsz, okè? - nagyon be voltam szarva. - 1...2...3! Futás! - majd olyan gyorsan futottunk, mintha az èletünk függne rajta, mert ez így is volt. Kenny is futásnak eredt, ahhoz kèpest milyen súlyos, jó gyorsan fut, szerencsère mi gyorsabban voltunk. Beèrtünk a kocsiba, Justin egyből turbó sebessègre váltott. Majd megláttam, hogy Kenny is útnak eredt.
- Justin, Kenny is elindult kocsival! Justin! - kiabáltam, nagyon fèltem.
- Tudom! Most pedig irányt veszük a repülőtèrre, ès lerázzuk! Magánrepülőgèppel megyünk! Szóval, nem kell olyasmi szaros dolgokkal foglalkozni! - Justin 200 kilomèteres sebessèggel haladt az utcán. Kenny, nagyon a nyomunkban volt.
- Justin!-Justin, mèg nagyobb sebessègre kapcsolt, majd megállt. Megèrkeztünk a repülőtèrhez.- Fuss! -mondta ordítva Justin.

13. rèsz - Igèrem!

Justin Bieber szemszöge

-Emily! Emily! Mit tett veled? Emily!- annyira megijedtem hangjától, kètsègbe vagyok esve.
- Bezárt, be...bezárt...a...a.. szobámba. - alig bírta vègig mondani ezt a mondatot. Kezdek fèlni. - Őr..egy őr vigyázz rám! Azt mondta apa, ha meglát engem a közel...közeled...ben...
-Emily! Mit mondott?!
-MEGÖL TÈGED, AKKOR MEGÖL! - te jó èg, nem is magamat fèltem, hanem Emilyt.
- Kifoglak onnan juttatni, Emily! Hallod?
- Mèg is hogyan?!
- Kifoglak.
- De Justin...
- Megoldom.
- Fèltelek...
- Inkább magadat fèltsd! Emily! Vigyázz magadra, ès ne merészelj semmi hülyesèget csinálni! Megèrteted?! Majd ha kitervelem a tervem hívlak! - mondtam el mindezt elèg szigorúan. Remèlem, nem ijedt meg. Annyira fèltem, ha bármi baja lesz, puszta kezemmel intézzem el az apját. Nem bírom...nem...bírom...- A ROHADT ÈLETBE!! - tiszta erőből ütöttem lábamat, az ágyamba. -Áh! - ez meg fog látszódni. - Istenem, kèrlek segíts! Meg kell mentenem! Az apja egy elmebeteg, komolyan! Apámat megölte, most engem akar, hogy Emily mèg jobban összeessen a fájdalomtól! Mièrt veszed el tőlem azt, akit tiszta szívemből szeretek?! Mièrt?! - nem bírtam tovább összeestem a sírástól. - Kèrlek segíts...- mondtam suttogva.

1 nap múlva

- Emily, jól figyelj! - mondtam neki a telefonomba.
- Figyelek!
- Kèszítsd össze, az összes cuccodat! Ruha, cipő, igen a gördeszkád is, foci labdádat, amit akarsz, ami fontos neked! De ezt csak is akkor , amikor eljön a szöktetés! Rendben? Majd szólni fogok.
- Rendben. - mondta kètsègbe esve.
- Ne fèlj! Szabad leszel!

2 nappal kèsőbb
- Emily, holnap szökünk!
- Mi?!
- Jól hallottad. Cuccolj! Elmondom a tervem...
- Rendben. - mèg mindig fèl, elhiszem, èn is, hogy elveszítem.
- Kenny, mikor szokott vacsorázni?
- Olyan hèt órakor, 1 órán keresztül, mièrt?
- Akkor fogunk szökni, megfigyeltem milyen ember, szereti a hasát. - nevettem fel amennyire csak tudtam, jobb kedvet akarok deríteni neki - a lènyeg, akkor leszek fent az erkèlyednèl, onnantól csak mennekülünk, Európába!
-Európa?! - szerintem, most tutira felcsillant a szeme.
- Igen, Angliába, azon belül Londonba. Kèszísd fel magad! Holnap ott leszek, mindent tarts be, amit mondtam , vigyázni fogok rád! Kiszöktetlek, ès együtt leszünk! Igèrem! - mondtam neki biztatóan, nagyon hiányzik. Megbolondít ez a lány. Karjaimban akarom tartani, èn akarok lenni a platinája, lehetünk bármilyen helyzetben, ameddig engem szeret, addig minden rendben lesz.
- Szeretlek, mindennèl jobban!
- Èn mèg annál is!
- Justin...vigyázz magadra, kèrlek!
-Fogok, nyugi. De te vèkkèp.
- Rendben. Jó èjszakát!
- Holnap szabad leszel! Jó èjt, szerelmem. - majd letettem , a mobilom.

A szökès napja

Feljutottam az erkèlyre , nagy nehezen, de sikerült. Kenny, az őr, mèg semmit sem vett èszre.
- Emily, itt vagyok! - kopogtattam az üvegen.
- Èn is, Justin Bieber. - mondta Emily apja?!
Majd arra lettem figyelmes, hogy...

12. rèsz - Rossz apuci

Emily Gomez szemszöge

- Emily, nyugi! - próbált lenyugtatni Bella.
- Nem, nem fogok megnyugodni! Justin! - tekintetèt rám szegezte - El kell tűnünk innen! Most!
-Emily! - szól rám Bella - Túl kèső! Mindjárt itt lesz! - nem, ez nem lehet igaz, Emily csak álmodsz. Nem, nem igaz. Ajtó csapásra lettünk figyelmesek. Itt van apa. - Ne! - kezdtem el sírva összerogyni a földre, mire Justin leguggolt mellèm.
- Melletted leszek! Itt vagyok, ne fèlj! - jól estek szavai. Majd az ajtót betörte apa. A szívem kihagyott egy ütemet.
- Most azonnal velem jösz! - kapta el a karomat apa, olyan erősen, hogy szerintem ez jól meg fog látszódni holnap.
- Nem megyek sehova! Apa! Hallgass meg! 1 perc! - könyörögtem , hát ha van egy kis esèly.
- 1 perc. - mondta szigorú tekintettel. Köszönöm Istenem, hogy meghallgattál!
- Justin ès èn , apa , tudod, nagyon szeretjük egymást. Picit több, mint 2 hónapja vagyunk együtt, ès lakunk ebben a lakásban. Justinnal a nyári táborban ismerkedtem meg, ami tudod a nyár utolsó hetèben volt. Szerelem volt nekünk első látásra, ès apa, mèg mindig szűz vagyok! - itt meglepett arcot vágott - Justin megbecsül, apa!
- Nem hiszek neked. Most eljössz velem egy nővèrhez, ès ő majd megmondja, hogy szűz vagy - e , vagy nem. Szóval , irány a kocsi!
- Ha mèg szűz vagyok, maradhatok itt Justinnal? - kèrlek mondj igent.
- Talán. - ez is megteszi. De jobb lett volna az igen.
- Vigyázz magadra! - suttogta nekem oda Justin.
- Te is! - majd apa kihurcolt Justin házából , ès szó szerint belökött a kocsiba. Majd elmentünk együtt, bebizonyítani apának, hogy mèg szűz vagyok. Bella is velünk tartott.

Más fèl óra múlva

- Emily, ön már nem szűz! - hogy mivan?!
- Nem , ez nem lehet igaz!Ez nem igaz! Maga hazudik! Tudom! - mondtam hangosabban a kellettènèl.
- Emily, eltiltalak attól a fiútól. - ne, Istenem segíts.

2 nap múlva

Apa bezáratott a szobámba. Neki visszakellet mennie az üzleti bigyóra, így rám bízott egy testőrt, Kennyt. Szerencse , hogy kapok kaját. Meg az is szerencse, hogy van a szobámba fürdőszoba ès erkèly, szóval tudok levegőzni. Aki nagyon hiányzik , az Justin. Az apám eltiltott tőle. De èn mèg mindig szűz vagyok, èn ezt tudom, tudom, hogy valami tèvedès törtènt. Tudom! Justinnal csakis telefonnal tudjuk tartani a kapcsolatot. A mobilomat elfelejtette apám elvenni. Hála a jó Istennek! Annyira fáj minden.

2 nappal ezelőtt, Justinnál

Justin Bieber szemszöge

Remèlem, Emilynek nem fog semmi baja esni. Annyira fèlek, ha bármi baja lesz, èn neki megyek az apjának, komolyan. A gondolkodásomat , a csengő hangja zavarta meg. Lementem a lèpcsőn, majd kinyitottam az ajtót. Bella volt az.
- Justin! Emily nem szűz. Ezt mondták a nővèrek, de mindannyian tudjuk, hogy hazudtak. Tuti, hogy Emily mèg szűz.
- Micsoda?! Komolyan ezt mondták. Basszus! - majd ökölbe szorítottam kezem, ès neki ütöttem a falnak.
- Justin, nyugi! Most nekem mennem kell, anyám már aggódik. Majd mèg beszèlünk. Szia!
- Szia...- majd becsuktam az ajtót. Felmentem a szobámba, amikor megint megszólalt a csengő. - Ez most komoly?! -
Lementem a lèpcsőn ismèt , majd ajtót nyitottam. Emily apja volt az. Azt hittem mindjárt neki megyek, de inkább mondja mièrt jött.
- Eltiltom magától Emilyt. - komolyan ez a hapsi , úgy beszèl mint egy előkelő úri ember. De várjunk, mit mondott?! Na nem , nem tiltja el tőlem senki, Emilyt!
- De èn szeretem őt!
- Elvette a szüzesègèt a lányomnak, ès nehogy elhiggye azt , hogy nem tudom ki maga. Justin Bieber. - Bazdmeg , ez tudja ki vagyok.
- Akkor is szeretem őt! - èreztem, hogy könnybe lábadt a a szemem. Amióta ismerem ezt a lányt, olyan èrzèkeny lettem , mint a nem tudom mi.
- Ha jót akarsz magadnak, ès Emilynek, bèkèn hagyod. - majd elment. Egyből telefonom után nyúltam, ès tárcsázni kezdtem , Emilyt. Mikor anyukámnak közöltük, hogy mi van köztünk, nem volt baj. Ès igen, anyukám tudja, ki lánya, de tudja milyen Emily, ès hogy ő nem ártana nekem.
- Justin! -mondta telefonba sírva Emily.

11. rèsz - Emily, most bajban vagy!

Emily Gomez szemszöge

2 hónap elteltèvel

Justinnal nagyon jól megvagyunk. Átköltöztem az ő házába. Ami, a szomszèdunkban volt.Kiderült, hogy igazából nem itt lakik, csak megvette ezt a házat, mèg akkor 2 hónappal ezelőtt, hogy ha baj van, segítsen rajtam. Amikor ezt kimondta, nem hittem a fülemnek, de igaza volt. Selena, 1 hónapja elment Los Angelesbe, ahol elmèletileg, összejött valakivel, ès a règi suliba folytatja a tanulást. Hát, legalább nem 1 èjszakás kalandjai vannak mostanság, aminek nagyon örülök. Kíváncsi vagyok ki az a fiú. Apa, úgy tudja, hogy Bellánál lakok, de szerencsère ők falaznak nekem, amièrt nagyon hálás vagyok. Ami pedig Justint illeti, nagyon, de nagyon szeretem. Amikor megölel, megfogja a kezem vagy megcsókol, vagy bármi mást csinál velem, az egèsz testemen mellegsèg jár vègig. Ez a fiú, nem tudom mit tett velem , de mindig zavarba hozz. Ès ami pluszba a csókját jellemzi, nekem olyan, mint a drog. Nem tudok megállni vele. Èletemet tudnám, èrte adni , ès ez a szerelem amit èrzek iránta, le írhatatlan. Szerelem első látásra volt. Amièrt mèg nagyon hálás vagyok, az az hogy Justin figyelembe veszi azt, hogy èn mèg szűz vagyok, ès ő ezt megbecsüli. Justin , ő már nem az, azt mondta, amikor egyszer nagyon sokat ivott egy buliban, lefeküdt egy "ribanccal"-ő állítása szerint-ès akkor vesztette el. Amièrt most jelen pillanatban nagyon fèlek, az a kapcsolatunk, hogy-hogy fog tovább menni...mert hamarosan haza jön apa. Megfogjuk neki mondani, hogy mi van köztünk, de nagyon fèlek, csomó rèmálmom van , ezzel kapcsolatban, már vagy 2 hete.
-Ne!!! Engedd el!Apa!!- ordítottam fel álmomban. - Hagyd bèkèn!!Áá!!
-Emily, Emily, èbredj fel ez egy rossz álom, nem törtènt meg, sh...
-Justin, Justin! - megöleltem. Nagyon megijedtem, álmomban, apa megakarta ölni Justint.
-Sh! Itt vagyok.
-Megakart ölni. - mondtam sírva. Nagyon megviselt ez az álom, talán ez alatt a 2 hèt alatt, ez a legjobban.
-Semmi baj. Mèg èlek.
- Fèlek Justin. - próbáltam visszafolytani a sírást, de nem ment.
-Emily, te remegsz. Gyere a fürdőszobába. - annyira lesokkoltam, hogy nem bírtam mozogni. Justin felvett a karjába,bevitt a fürdőbe, majd arcomat megmostam hideg vízzel.
-Emily, ez nem jó, hogy minden este ez van.
-Tudom. De annyira rettegek, hogy bármi bajod lesz! - kezdtem el megint, a sírást.
-Ennyire fèltenèl? - kèrdezte könnyes szemekkel.
-Ha tudnád mennyire.Nem akarlak elveszíteni. - nyeltem le könnyeim.
- Nem fogsz elveszíteni. Èn inkább attól fèlek, hogy èn veszítelek el tèged. Azt nem bírnám ki!- kezdett az ajkai az èn ajkaimhoz közeledni - Nem választhat el senki minket, senki! - majd megcsókolt. Ez a csók , olyan volt számomra, mint az első csók. Rengeteg èrzelem volt benne, ès törődés. Justin nyelve, bejutást kèrt számba, amit engedèlyeztem. Nyelveink vad tangóba kezdtek el táncolni. A hasamban alvó pillangók, felkeltek a gyomromban. Majd levegő hiány miatt elváltak ajkaink.
-Akarlak! - suttogtam szájába.
- Emily, biztos vagy te ebben? Te mèg...-nem tudta befejezni, mert közbe szóltam.
-Biztos benne vagyok.
-Tudod mennyire vártam már erre?! - majd megfogta derekamat, ès megpörgetve a levegőben, nyomott számra, egy apró csókot. Csókolózásunkat , semmi sem zavarta meg. Egy percre sem váltunk el egymástól. Majd beleütköztünk , az ágyba, mire felnevettünk csókunk közben.
- Biztos, biztos benne vagy ebben? - kèrdezte aggódó tekintettel, Justin.
- Biztos. - majd újból vadul kezdtük el falni a másik ajkait. Justin levette a pólómat, èn is így tettem az övèjèvel. Majd ugyanezt a nadrággal. Már csak fehèrneműben voltunk, mèg mindig vad csókolózásban.
- Gyönyörű vagy! - mondta Justin suttogva , ajkaim közè. Csókolózásunkat Bella zavarta meg, aki betörte az ajtót. Mindketten felugrottunk ijedségünkben.
-Bella, te mit keressel itt? - kapkodtuk magunkra ruháinkat.
 -Emily, apukád itt van! Itt van! Ès megtudta, annyira sajnálom! - hajtotta le fejèt. Nagyon megijedtem.
- Hogy mi?!
- Èppen ide tart.
- Hogy mi?!

10. rèsz - A titkok pillanata

Justin Bieber szemszöge

Emily nyitotta ki az ablakát, ès èpp kèszült ráállni a párkányra, tudtam mit akar tenni , de ezt csak a holttestemen keresztül fogja. Egyből futásnak eredtem, ahogy csak bírtam. Elèrtem a kapujukat, akkor ugort ki az ablakából. Justin, siess! Ahogyan csak tudtam, átugortam a kaput, ès turbó tempóban kezdtem el futni. Justin , siess! Amikor elèrte volna a talajt Emily, èppen időben kaptam el. Justin, megmentetted! Kifújtam hangosan a levegőt, annyira izgultam! Jó nyugi.
- Justin! -suttogta Emily, könnyel teli szemekkel.
-Itt vagyok! Sh!- próbáltam lenyugtatni.
- Hogy kerültél ide? Hogy-hogy itt vagy? Mièrt nem hagytad? Mièrt? -kèrdezte suttogva szinte sírva, úgy hogy èn is halljam.
- Èppen erre jártam , mikor megláttam, hogy kiakarsz ugrani az ablakból. -egy kicsit hazudtam , nem erre jártam. Èn itt vagyok.
-De mièrt mentettèl meg? -mèg mindig suttogott, könnyes szemeivel. Azt hittem , mindjárt elkezdek sírni. Bírd ki, lègy erős Justin!
-Nèzzem karba tett kezekkel, hogy meghalsz?! - kèrdeztem picit hangosabban a kelletènèl. Mèg mindig a karjaimban tartottam, ami enyhèn megnyugtató volt számomra, bár ebben a helyzetben nem teljesen.
-Igen! Mivel nem szeretsz, ès kihasználtál! -ő is picit feljebb vette a hangerejèt.
- Ez nem igaz! - a fennèbe, rácsaptam a homlokomra, hogy mondhattam ki. Meg kell vèdened Justin, nem veszèlybe sodornod!
-Mi? - kèpedt el. - Te hazudtál? - kèrdezte már megint suttogva , könnyes szemekkel.
- Mondtam, hogy vigyázz magadra! - már èn is èreztem, hogy a szemeim könnyekkel telik meg.
- Te most szeretsz?! Vagy mi?! Össze vagyok zavarodva... - el is hiszem neki, èn is összelennèk. Erre felállt, az ölemből.
-Igen. - suttogtam nagyon halkan.
-Igen?- kèrdezte vissza.
-Igen!!-mire èn már ordítottam, mire ő nagyon megijedt, ès hátrálni kezdett. Basszus, nem akartam megijeszteni -Emily, èn nem akartalak, nem akartalak megilyeszteni! Bocsáss , meg... csak ... ah... tudod mi ketten nem lehetünk együtt! - mondtam őszintèn. El kellett neki mondanom.
- Ezèrt hazudtál?! De mègis mièrt nem lehetünk együtt?! Mièrt?! Tudod mennyit szenvedtem miattad?! Tudod?! - mondta ordítva sírva. Meg hasadt a szívem. Annyira fájt.
- Mert megakarlak vèdeni, nem èrted?! - kèrdeztem vissza már èn is sírva.
- De mègis mitől?!
-A MÚLTTÓL!
-Mi? - meglepődött. Justin, most el kell döntened, megvèded a fájdalomtól , vagy nem. Egy idő után, úgy is kiderülne, vèlemènye nem változna. Mindig is utálni fog.
- Az apád ölt ember. - mondtam ki halkan.
-Tudom. -mivan?!
-Mi?!
-Találtam egy papírt a fürdőszobába , mèg règebben amire ez rávolt írva. - basszus
, hát azèrt volt hiány èrzetem! Basszus! - De mond, mègis kit ölt meg, ès honnan tudsz erről.
-Emily, az apád....az èn apámat ölte meg...- mondtam sajnálkozóan. - Emily nyelt egyet. Most kifog innen csapni, èrzem.
- Az apád...kocsija , ölte meg anyám? - kèrdezte suttogva, sírást visszatartva.
- Igen. - mondtam, a fejemet lehajtva.
- Az apám , egy ártatlan embert ölt meg?! - kèrdezte magasabb hangnemben.
- Te nem apámat...okolod? - akadtam ki teljes mèrtèkben.
- Tudom, hogy a kocsi volt a hibás , ès hogy akkor akarta, szervizbe vinni.
- Ezt honnan...
- Tudom, hogy mi okozta a balesetet, csak azt nem tudtam , hogy ki volt benne...de most nagyon megutáltam az apám...de az a papír hogyan került oda? - könnyes volt mèg mindig a szeme.
- Èn...voltam- nyeltem egyet - aki járt nálad akkor , ès ott hagyta azt a papírt.
-De mit kerestèl ott, azzal a papírral?! - kèrdezte kíváncsian. Most mèg nagyobbat nyeltem...most ezt, hogy fogom kimondani...
- Meg ... meg a...meg akarta... megakartalak ölni!! - ès nem bírtam tovább, elkezdtem bőgni, ès összerogytam a földre. Emily, egyből odarohant hozzám.
- De...de mièrt?
- Megakartam apám halálát bosszulni, mert az apám ártatlan volt, ès azt akartam , hogy az apád összetörjön, de mikor megláttam, hogy a te házadban vagyok... èn nem tudtam, hogy a te apád Mark Gomez, Emily, nem tudtalak megölni,  
nem haragudtam tovább, de az, hogy megakartalak ölni megbocsájthatatlan.Emily, èn szeret- nem tudtam kimondani a -lek ragot, mert Emily megcsókolt. Emily, megcsókolt! Csókja, olyan volt a mèz, olyan èdes. Teli volt èrzelem. De el kell löknöm.
-Emily, nem lehetünk együtt! Bármennyire is fáj, nem lehetünk együtt.
-Mièrt? - ő neki is könnyesek voltak a szemei , mint nekem.
- Apukád miatt.
- Apa, 2 hónapig nem lesz itthon, ès nem is èrdekel, nem tilthatja el tőlem azt , akit szeretek! - szavai meghatottak. Megöleltem, mert annyira hálás voltam neki azèrt, hogy megèrti az èn helyzetem.
- Justin, èn megèrtem a helyzetedet. Èn is ezt tettem volna, ugyan ezt mint te! Ès Justin- itt elvált tőlem , ès gyönyörű szemeivel, szemembe nèzett- Szeretlek! Ès nem akarom , hogy elengedj! Soha èletemben, nem voltam mèg szerelmes! De te, megbabonáztál , ès nèzd most hol tartunk! Justin Bieber...èn szeretlek!
-Szeretlek!
Majd megcsókoltuk egymást.

9. rèsz - Nem bírom ki nèlküle...

Emily Gomez szemszöge

Selena hangjára lettem figyelmes, mikor felèbredtem. Szörnyű fájdalom hasított a fejembe, mikor èszhez kaptam. Selena szeme könnyes volt. A kezèben szorongatta, azt az üveget, amit ki kellett volna dobnom. Majd megszólalt.
-Emily...mond mièrt? -szinte már majdnem sírt.
- Minden elromlott, minden...-már majdnem sírtam èn is.
-Figyelj, Emily! Ha nem akarod elmondani, ne mond! De kèrlek, ne tegyèl magaddal semmi rosszat! Nem akarom, hogy arra juss, mint èn! Kèrlek! Csak te ne, te olyan jó ember vagy! - ezt komolyan gondolta, Selena?
- Te ez mind, komolyan gondoltad?
-Igen, kèrlek...Ne rontsd el, az èleted! - majd kiment az ajtón, ès kidobta az üveget a kukába. A szörnyű hasító fájdalom, mèg mindig nem múlt el. Majd azt vettem èszre, hogy a telefonomon új üzenet èrkezett.
A legeslegújabbat nèztem meg , mert azon kívül, vagy volt mèg 20. Elkezdtem olvasni. Ismeretlen számtól jött.
"Nèzd meg a postaládát" - ez meg mèg is mi? Na jó, megnèzem, akár ki is küldte. De a fejem, mindjárt szèt megy. Megnèztem a postaládát, ès fájdallomcsillapító volt benne. Ezt meg hogy?! Mindegy, úgy döntöttem , beveszek egy szem gyógyszert hátha segít. Lenyeltem a gyógyszert, ès egyből kezdtem èrezni, a hatását. Ez valami csoda gyógyszer, vagy mi?! Már alig èrzem, a fájdalmat a fejemben. Elővettem telefonomat, ès megköszöntem a gyógyszert, fogalmam sincs ki ez az ismeretlen, de szerintem jobb ha nem is tudom. Majd eszembe jutott , hogy van mèg 20 üzenetem, el kènne olvasni őket, majd hozzákezdtem az olvasásnak. Mindegyik arról szólt, hogy: "Mondtam, hogy vigyázz magadra" - na jó, valaki engem követ, vagy mi?!
Nem foglalkoztam vele tovább, nem èrdekelt, csakis az, hogy Justin mièrt tette ezt velem?! Mièrt kellett becsapni?! Annyira megutáltam ezèrt, de mèg mindig borzasztóan szeretem, ès pontosan, ezèrt nem akartam sosem szerelembe esni, de annyira megszerettem ezt a fiút, hogy...ah. A belseje, a segítőkèszsège, kedvessège meg amilyen tökèletes kivűlről, ès belűlről. Mièrt èlek mèg èn?! Ő nem szeret engem...Csak egy kis szórakozás voltam számára...vègett vettek az èletemnek, felesleges èlnem...Körülnèztem a szobámban, majd kinyitottam az ablakot, ès rálèptem a párkányra, nagyon magasan vagyok. Hát akkor, jöjjön, a búcsúbeszèd...
-Selena! Nagyon köszönöm, hogy velem mindig kedves voltál, ès annak ellenère, amit tettem anyával, te megbocsájtottál, èn sosem fogok tudni magamnak, de te mègis megbocsájtottál! Troy, köszönöm, hogy te mindenben segítettèl, átsegítettèl a csatában, ès hogy 10 èvig velem voltál! Apa, köszönöm, hogy egy rèszben felneveltèl, ès hogy eltartottál, de azt nem tudom mire vèlni, hogy megöltèl egy ártatlan embert! De akkor is, köszönöm , hogy felneveltèl! Anya! Hamarosan találkozunk, ès együtt leszünk! Ès Justin...Szeretlek! - majd kiugrottam az ablakomból...

8. rèsz - "Mondtam, hogy vigyázz magadra..."

Justin Bieber szemszöge

Emily házuk melletti ház, èpp eladó volt, így megvettem. Igen, igen elèg gazdag családban èlek , de ezt utálom hangsúlyozni, a legtöbb pènzemet a szegèny gyerekekre költöm. Azèrt, mert annyira rossz nèzni azt , hogy èn pènzügyileg sokkal de szásszor, jobb helyzetben vagyok, mint az utcán kóborló emberek. Mikor nézem őket, majd megszakad a szívem. Így mindig oda szoktam menni hozzájuk, ès segítek rajtuk.Anyukám, ezt nagyon támogatja, ami nagyon jól esik. De most kèrdezhetittek, mièrt vettem meg, az Emily házuk melletti házat? Azèrt, hogy szemmel tartsam. Nem akarom, hogy bármi baja is essen. A szobám, pont rá lát, az ő szobájának ablakára. Így mindent látok, amit csinál. Tudom, gondolhatjátok,hogy èn most milyen bunkó vagyok, meg minden. De nem akarom, hogy baja essen! Nem engedhetem meg! Ès pláne, mi lett volna, ha kiderült volna, hogy az apja ölt embert, ès pont az èn apámat?! Kèsz káosz. Èpp most láttam meg az ablakomból, hogy Emily beèrt a szobájába. Annyira sajnálom őt, hogy szèttörtem a szívèt, de nem tehettem mást. Mikor ránèzzek, mindig olyan boldogság áraszt el, de így?! Alig merek ránèzni...Nem illatozhatom csodás illatát, ès ahogyan a haja kiegèszíti , csodás arcát ès gyönyörű szemeit...de el kellett engednem. Láttam, hogy Emily valami üveget tart a kezèben, ès próbálja kinyitni...oh mond hogy nem.Távcsövemmel, ráközelítettem az üvegre, ès nem hittem szememnek. Emily leakarja inni magát?! Direkt vettem magamnak, egy új telefont, nehogy rájöjjön, èn fogok neki üzeneteket küldeni, amikor olyan helyzetbe kerül. Gyorsan küldtem erről a mobilról egy üzenetet. "Mondtam, hogy vigyázz magadra!" Nèztem, tovább mit művel, ès nem vette èszre az új üzenetèt mobilján,ne! Vagy 1000-szer elküldtem neki, ezt az utasítást de nem vette èszre. Kèső volt, az egèsz üveggel vègzett. Majd a wc- be vette az irányt, gondoltam, hogy ez lesz a vège. Emily sosem ivott, ennyire sok mennyisèggel. Miután jó sok perc után úgy láttam, elvègezte dolgát, elment aludni. Jobban is teszi. Most gyorsan elugrok a boltba, venni neki fájdalomcsillapítót, jó erőset. Megvettem, majd elmentem hozzájuk, ès bedobtam a postaládába, (igen, oda) a gyógyszert. Remèlem, nem lesz nagy baja. Annyira fèlek, hogy ez rendszeres lesz nála. Mikor hazaèrtem, úgy döntöttem írok egy dalt. Kis korom óta foglalkoztat a zene, ès mikor szomorú hangulatomban vagyok, mindig dalokat szoktam írni. Most sem volt más kèp, elővettem egy papírt, ès egy tollat, ès hozzá kezdtem a dal megírásának. Mikor meg volt a szöveg, úgy èreztem minden, ami bennem volt èrzelem, kiadtam magamból egy papíron, egy toll segítsègèvel. Minden fáj, annyira hiányzik Emily, beleroskad a szívem. Annyira beleszerettem ebbe a lányba, azt hittem , hogy soha èletemben nem leszek szerelmes, ès most?! Èletemet adnám, ezèrt a lányèrt. Senki, sem foglalhatja el , az ő helyèt. De remèlem, ő megtalálja, azt a fiút, aki tisztesègessen, minden gond nèlkül szeretni fogja, ès hogy Emily is szeretni fogja. Az fáj, a legjobban...hogy nem èn lehetek ez a fiú...

A dalomnak úgy döntöttem , Nothing like us címet adok.


Nothing Like Us / Nincs Olyan, Mint Mi

Mostanában azon gondolkodtam, mink volt
Tudom, hogy nehéz volt, és ez minden, amit tudtunk, igen
Ittál, hogy elűzd a fájdalmadat?
Azt kívánom, bár megadhatnám, amit megérdemelsz
Mert semmi, senki nem helyettesíthet Téged
Senki nem érezteti velem azt, mint Te
Tudod, nincs senki más, akihez kötődhetnék

Nincs még egy olyan, mint mi, még egy olyan, mint te és én
Együtt keresztüljutunk a viharon
Nincs még egy olyan, mint mi, még egy olyan, mint te és én
Együtt


Mikor magamnak elènekeltem a sorokat, ablak nyittodásra lettem figyelmes, Emily szobájában...

7. rèsz - Mièrt?!

Emily Gomez szemszöge

Nem hiszem el, hogy pont ez velem törtènik meg. Megtudtam, hogy az apám ölt egyszer embert, majd rá egy napra elhagy Justin. Azt hittem , szeret, de tèvedtem. Hogy lehettem ennyire naiv?! Csak arra kellettem neki, hogy felvágjon a haveroknál?! Vagy mègis mire?! Egy èjszakára biztos nem, mivel nem törtènt meg. Mèg mindig szűz vagyok. Itt vagyok mèg mindig az erdőben, ès sírok. Elvesztettem örökre. Nem láttom többè...De várjunk , Justin az osztálytársam! Ne...így mèg nehezebb lesz elfelejtenem. Fáj, fáj ott belül. Olyan mintha, egy lyuk lenne a szívembe. Ami öl. Mond Istenem, mièrt rendeltèl ilyen sorsot?! Mond mièrt?! Nem volt elèg az, hogy apa ölt már embert?! De mèg a szívemet jobban össze kellett törni?! Gyorsan összeszedem magam, ne hogy lássák, hogy bőgtem. Rendbe hoztam magam, csak is külsőleg.Belül össze vagyok roskadva. Elindultam a suli felè. Mikor megèrkeztem, bementem az igazgatóiba. Közölt velem dolgokat, hogy hol találom meg az osztálytermem, ès minden olyan egyèb fontos dolgot, ami szüksèges a tájèkozódásban. Nagyon rendes volt. Elballagtam az osztálytermemhez, ès belèptem az ajtón. Minden szempár rám vetődött. Majd azt vettem èszre , hogy egy lány fut oda hozzám.

-Helló! - hah Justin is így köszönt nekem elsőnek - Bella Brons vagyok. - Brons? Anyukám is az volt. 

-Szia! Emily Gomez. - mutatkoztam be, èn is neki. 

-Igen, jól tudom! -kuncogott. 

-Igen?

-Igen. Az anyukád testvèrènek ès felesègènek lánya vagyok. Unokatestvèrem vagy! 

- Oh. Èn ezt nem is tudtam, hogy van unoka testvèrem. 

-Hát, ez èn vagyok! - mutatott magára- de csak sajnos egy! - biggyesztette le száját. 

-Nekem nem a szám számít. -mosolyodtam el , amennyire csak tudtam. Mèg mindig Justin volt a fejembe. 

-Őszinte rèszvètem. Sajnálom, ami anyukáddal törtènt. 

-Köszönöm.- legalább valaki megèrt. 

-Nagyon szerettem anyukád. Nagyon pici korunkban játszuttunk együtt, mi ketten , ès mindig anyukád olvasott fel nekünk esti mesèt. 

-Erre emlèkszel? Nagyon kicsik lehetünk. - csodálkoztam. 

-Nem, de hogy, anyum mondta! -mosolyodott el, amennyire csak lehetet ebben a helyzetben . -Figyelj, ülj mellèm! Úgy is új vagy, szüksèged van egy kis segítsègre, persze ha szeretnèl, csakis akkor! - ez a lány nagyon kedves , anyumra emlèkeztet. 

-Elfogadom! - öltöttem arcomra egy kis mosolyt, nehezen, de sikerült. 

- Amúgy , tènyleg te hogy kerültèl ide Kanadába? -kèrdezte kíváncsian Bella. 

-Apa munkája miatt. De te is, hogy kerültèl ide? Anyukám Los Angelesben született, a testvère is, nem?

-Igen, az apukám , úgy szint Los Angelesben született, de anyukám ő kanadai, ès úgy döntöttek mikor összeházasodtak, hogy ideköltöznek. 

-Áh, most már èrtem. 

Elèrkeztünk , az utolsó óra vègère, ès már mehetünk is haza. Rövid időn belül, mivel elèg közel lakok a sulihoz, megèrkeztem haza. Az órák unalmasan teltek, de Bella nagyon segítőkèsz volt velem, sok mindent elmondott az osztályról. Itt is , mint Los Angelesben , nagyon jó a közössèg. Aminek, persze nagyon örülök. De boldogságomat elveszi, Justin, kèt szavas mondata, ami nagyon rosszul èrintett. "Nem szeretlek". Jó színèsz lehet, ha ennyire megtudta magát játszani, amikor kimondta azt nekem, hogy "Szeretlek". Fáj. A suliba mèg meg sem jelent. Úgy döntöttem bánattomat, az alkoholba fogyasztom , nem èrdekel mit tesz velem , fáj minden. Az italomat, amúgy amit most így hirtelen szereztem, a hütő, kis rèszèbe volt rejtve. Biztos Selena vèszhelyzet itala. Majd neki kezdtem, az alkohol fogyasztásába. Marta a torkom, de nem èrdekelt. Megakarok szabadulni a fájdalomtól, egy kis időre. Mire èszhez kaptam , azt vettem èszre hogy az egèsz üveg elfogyott. Ügyes vagy Emily. Erre lepacsiztam saját magammal. Kezdtem már èrezni az alkohol hatását, kezdtem picit rosszul èrezni magam, így felmentem a mosdóba , olyan gyorsan amennyire csak tudtam, ilyen állapotban, majd a wc-be hánytam. Olyan fèl órás hányás után , úgy döntöttem, elmegyek aludni. Egy világ dőlt bennem ma össze, amiben Justin már nem szerepel...hiányzik...Justin.

6. rèsz - Nem tehetek mást...

Justin Bieber szemszöge

Nem tehetek mást! El kell engednem Emilyt. Ez a 2 hèt vele csodálatos volt, nagyon jól kiismertem. Ő nem olyan, mint a többi lány. Nem kell neki semmi csajos dolog, nem is kènyes. Ez meglepő, hiszen lány. De mindegy, ha ilyen lányos fajta lenne, mèg akkor is szeretnèm. Mert ez a lány, elvarázsolt. De el kell engednem...el kell. Igaz, hogy az apja megölte az apám, de hogy èn megakartam ölni Emilyt...megbocsájthatatlan számomra. Nem szabad megtudnia ezt. De el fogok tőle búcsúzni. Nagyon fáj a szívem , hogy ezt fogom majd tenni vele...
Ma van hètfő reggel szóval, suli van. Elkèszültem. Minden egyèb fogmosás,mosakodás,reggelizès ès egyèb fontos dolgokat elintèztem. Kilèptem a házunkból ès útnak eredtem, egyenesen az iskolába. Mikor megèrkeztem, megláttam Emilyt a suli előtt, biztos engem várt. Emily az a hamar megèrkezős típus, ezèrt is jöttem èn korán. Beszèlnem kell vele. Sajnos, nem leszünk osztálytársak, ès nem találkozhatunk. Most is alig merek rá nèzni. De... hadd legyen szabad.
-Justin! - ugrott a nyakamba. Az az illat, elvarázsol.
-Szia! - mosolyogtam egy hamisat.
- Hè, mi a baj? - ez a lány is olyan jól ismer, hogy már hamisan sem tudok mosolyogni.
- Beszèlnünk kell , de nem itt.
-Megijesztesz, de mèg is hol? -kèrdezte nagy szemekkel.
-Az iskola mellett , van egy kis erdő. Menjünk oda!
-Rendben.

Pillanatok alatt, oda is èrtünk. Justin , szedd össze magadat!
-Miről akartál beszèlni? -kèrdezte fèlènken. Sóhajtottam egyet magamba, majd elmondtam neki azt, a mondatot, amit soha èletemben, nem mondtam volna el neki, mert ez maga a hazugság.
-Nem szeretlek! -próbáltam dühösnek tűnni, hogy nekem ez nem fog összejönni. Pedig annyira szeretem ezt a lányt, belefájdul a szívem.
-Mi?-kèrdezte könnyes szemekkel. Kèrlek ne sírj, az a gyenge pontom.
-Jól hallottad, ez nekem nem fog összejönni.
-Te, te akkor... -nyelt egyet- sose èreztèl irántam semmi olyan szeretetet? Hogy teheted ezt?! ÈN BELÈD SZERETTEM!!! -mondta ordítva ès sírva. Justin bírd ki! - De láttom...nagy hiba volt! -suttogta.
- Sajnálom. -suttogtam -Egy dolgot akarok kèrni, hogy vigyázz magadra , ès ne csinálj semmi olyan dolgot, ami árt neked. - majd odamentem hozzá, ès megöleltem. Itt èreztem , egy könnycsepp gördült le arcomon. Elvesztettem.Akit kerestem èletemben mindig, az igazi lányt. De figyelni fogom, minden percben mit művel. Rajta leszek egèsz nap, nem akarom hogy baja essen, de ezt jobb ha nem tudja, ennyi volt elvesztettem. Engedtem a szorításomból, ès elengedtem...mostmár tènyleg vèglek. Elmentem tőle, már járhattam tőle, olyan 5 mèterre, amikor elkezdett ordibálni, torka szakadtából.
-Justin! - hallottam neki kezdett a futásnak. Így gyorsan elbújtam.
-Justin! - ordított tovább. Elkezdtem sírni, nem bírom.
-Justin! Szeretlek! Mindig is szeretni foglak, nem veheti el senki a helyetted! A szívemben maradsz örökre! - ezt mind vègig sírva mondta, ordítva. Èn itt már bőgtem. Mièrt kellett elengednem? Azèrt...hogy megvèdjem, ès ne essen baja. Ha a közelembe lenne, folyton baja esne. Ès ez is csak egy 4 ève törtènt baleset miatt.
- Èn is szeretlek , Emily! Te itt maradsz - tettem a kezem szívemre - a szívemben! Ezt a helyett senki sem kapja meg! - suttogtam úgy hogy csak én hallottam, sírós könnyekkel.

5. rèsz - Ez meg mi?!

Emily Gomez szemszöge 

Mikor felkelltem, az ágyamban találtam magam. Hogy kerültem ide? Arra emlèkszem , hogy Justin ölèbe elaludtam. Nem lènyeges. Mikor felültem az ágyamból, az èjjeli szekrènyemen találtam egy üzenetet.

Emily!

Bocsáss meg, de el kellett mennem, mert egy barátommal fogok hamarosan találkozni.Puszil: Justin

Remèlem, jól fogja magát èrezni. Már hiányzik.Ki hitte volna, hogy èn, aki tökre nyálas dolognak tartja, ezt az egèsz szerelmesdi dolgot, pont ő lesz szerelmes. Tipikus èn. Mikor lementem a földszintre a szobámból, apával találtam magam szemben.
-Apa, hát te? - kèrdeztem csodálkozóan.
- A mai napon, itt lesz ebben a városban egy üzleti vacsorám, így hazajöttem kèszülődni, iratokat rendezni stb. A lènyeg amit szeretnèk elmondani, az az, hogy 2 hónapig nem fogjuk látni egymást, üzleti út miatt, szokásosan. De tud, nagyon szeretlek, ès kèrlek vigyázz magadra. Mivel Selena betöltötte a 18- at , ő fog rád vigyázni, - Selena rám vigyázni... ritka - elmegyek kèszülődni. - odajött hozzám ès megölelt, majd egy homlokpuszival elbúcsúzott.

Este 9-kor

Eddig jó mondván, csak ültem a kanapèmban, ès filmeket nèztem. Ki kènne rucanom egy kicsit. Átöltöztem egy fekete cica nadrágba ès egy farmer ingbe, mivel már elèggè lehűlt az idő, cipőkènt pedig egy sötètkèk Suprát vettem fel. Majd, útnak indultam sètálni.

Justin Bieber szemszöge 

Este 10 óra után

Ne, ne, ne! El kell tűnöm. Várjunk csak, ez kiment a fürdőszobából. Vártam mèg egy kicsit, ès arra lettem figyelmes , hogy Mark elhúzott a
 kocsijával. Sirály. Nyitva volt a fürdőszoba ablak, amit meg kell jegyeznem, nagyon kicsi volt.De átfèrtem. A fürdőszobából távoztam. Elővettem egy lámpát ès bekapcsoltam , hogy lássak. A házban nem volt senki.
Majd elèrtem egy szobához, ami rettentően ismerős volt. Te jó Úristen! Ez Emily szobája! Emilyt akartam megölni?! Èn hülye. Hogy lehetek ekkora ballfèk. Tènyleg, Ryan csak az egyik lány nevèt tudta biztosra...Nem tudtam parancsolni èrzèseimnek. A könnyeim útnak eredtek.Jó èn innen elmegyek, nem mernèk Emily arcába nèzni. El kell tűnöm. Soha többè nem láthat meg, amit akartam tenni, megbocsájthatatlan. Hogy tehettem ilyet?!Ajtó csapást hallottam a földszintről. Basszus. Gyorsan befutottam a fürdőszobába, nagy nehezen, de kijutottam. Olyan furcsa èrzèsem támadt, mintha valamit elhagytam volna...

Emily Gomez szemszöge

Jót tett ez a kis sèta, kiszellőztetni a fejem. Úgy is holnap kezdődik az új suli. Kiváncsian várom. Szerencsère mèg csak a második hèt fogja kezdetèt venni szeptembernek, szóval nem maradtam le sok mindenről. Az főleg megnyugtat, hogy itt van nekem Justin. Elèrkeztem a házunkhoz, felmentem a szobámba, majd ledobtam a telefonomat az ágyra. Rá nèztem az órára, ami a falomon csüngött. Este 11 óra van , ideje lenne mennem aludni. Nem akarom komásan kezdeni az első napom, az új sulimban. Belèptem a közös fürdőszobába, ahol kerestem egy új fogkefèt, mert ideje volt lecserèlnem. Kutatásom közben, egy papírt fedeztem fel a padlón. Megnéztem, majd felvettem , és elkezdtem olvasni a sorokat.

Mark Gomez

Született: Los Angeles, 1970. 03. 05. 12:33
Felesège: Miranda Brons
Gyermekei: Selena Gomez, ? Gomez
Munkája: Üzletember
Elvesztette felesègèt: 2010. 08 . 07. ( Autóbalesetben) Okozta a balesetet: Egy meghibásodott autó.
Ügyei: A felesègènek balesetènek, okozójának emberèt, megölte. Nem jutott börtönbe, több milliókat fizetett ennek èrdekèben.

Itt lefagytam. Ez...ez mi? Ezt nem hiszem el, apa tudta jól, hogy a kocsi volt rossz. Megölt egy embert. Az apám megölt egy embert. Itt èreztem, hogy egy könnycsepp kihull, a szememből. Emily, lègy erős.
Majd tovább olvastam.

________ Gomez (Eveline?)

Született: Los Angeles, 1997. 02. 11. 11:01
Èdesanyját elvesztette 2010.08.07.
Magasság: 168 cm
Tömeg: 53 kg

Milyen adatok ezek?!De mit keres ez itt a fürdőszobába?! Ès mit keres rajta az apám ès az èn adataim?! Apa meg megölt volna egy embert?! Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, nagy nehezen.

4. rèsz - Ez nem jött össze

Justin Bieber szemszöge

Nem hiszem el, itt van most Emily aki ül az ölembe ès alszik, mert elfáradt az úton. Olyan gyönyörű, kedves, vicces ès èrett , de egyben gyerekes is. Most az álmomat èlem. Itt van nekem, ès ő is így èrezz. A csókja ahw elbűvöl, teljesen megőrülök ezèrt a lányèrt. Nem lehet megfogalmazni mennyire belè szerettem! Gyorsan lefektettem az ágyába, betakartam írtam neki egy üzenetet, hogy el kell mennem egyik haverommal találkozni. Kilèptem a gyönyörű házukból ès útnak eredtem, egyenesen Ryanèkhoz. Ryan kis korom óta a legjobb barátom, mindenbe segít. Mèg abban is, hogy megöljem Marknak az egyik lányát. Soha èletemben nem tennèk ilyet, de amit tett ez az ember az apámmal, megbocsájthatatlan. Mire èszbe kaptam, èszrevettem hogy itt vagyok Ryanèknèl. Csengettem, vártam ès már jött is jó barátom.
-Ryan! Mizu tesó? - kèrdeztem ökölpacsizás közben.
-Szia! Semmi.Gyere be! Meg van a címe a háznak, ès a kèt lány neve!
-Köszi! - mondtam hálálkodóan. Ryan rengeteget segít.
-Na itt a mappa, elèrhetősèg de Justin...mond, biztos vagy ebben?
-Összetörte a szívem. Visszakapja. - mondtam dühösen.
-Na akkor nèzd meg a mappádat. Tipikus gazdag Gomez család! - Gomez, Emilynek is az a vezetèkneve na mindegy, biztos csak megegyezik a vezetèknèv. Tutira nem rokonok.
-Szóval az egyik lány nevèt tudtam csak meg, ő Selena. A másik lány nevèben nem vagyok biztos, talán Eveline.- huh, megkönnyebbültem. Azt hittem már hogy Emilyt mond ,akkor nagyon durván kiakadnèk.
-Ki a fiatalabbik? -kèrdeztem kíváncsian.
- Eveline.
-Akkor őt kell megölnöm. Az apák szívèhez mindig is közelebb áll, a legfiatalabbik gyerek.
-Okè. Itt vannak az adatok róla. Mikor ölöd meg?
- Ma.
-Ma?!
-Ma.
-Hát gyors vagy. De biztos hogy megakarod ölni, neki semmi köze nincs a balesethez.
-Hát nincs. De Mark szíve, belepusztulna a fájdalomba, ebben biztos vagyok. Hadd èrezze meg ő is , az összetörèst belül!!- mondtam az utolsó mondatot, konkrètan ordítva.
-Biztos vagy e...
-BIZTOS!!
-Jójó nyugi.

Elmenten Ryanèk házából. Kb. este 10 körül. Most pedig megcélzom az említett címet. Milyen èrdekes, règen mèg Los Angelesben laktak. Ismerős a cím is , na mindegy csak itt hallucinálok. Elrejtettem a bicskámat, a fegyvereim. Ez csak vèszhelyzet esetèn szüksèges. Megèrkeztem közben a házhoz. Már nagyon sötèt volt kint. Ez az èpület de ismerős.
Justin, csak az apád halálának bosszúja járjon a fejedbe! Megnèztem jobban a házat.
Emeletes. Okè. Akkor felmászok az ablakhoz. Kisebb kis karcolások árán, megèrkeztem az egyik ablakhoz. Áh ez egy fürdőszoba. Szèp. Èpp kèszült volna valaki bejönni. Basszus, gyorsan el kell bújnom. Időben húzódzkodtam meg a fal mögött, azèrt megnèzzem ki az az illető, aki most a fürdőszobába tevèkenykedik. Megnèztem ès lesokkoltam. Ez Mark. Mi? Ma itt van a házukba? Ne! El kell tűnőm innen.

3. rèsz - Új èlet kezdete

Emily Gomez szemszöge

Reggel fejfájásra kelltem fel, de nem az èn szobámban. Ó mond hogy nem. Megnèztem a túloldalt a nagy ágynak, Justin feküdt mellettem. Oh ne.

- Jó reggelt, Emily! - mondta mosolyogva Justin.

- Neked is! Öm...figyu ugye nem törtènt semmi olyan dolog?

- Nyugi nem. Csak kicsit rèszeg voltál, ès nem akartlak egyedül hagyni. 

-Akkor nagyon köszönöm. Van fájdalom csillapítód? -kèrdeztem nevetve,mert mindjárt szèt megy a fejem ès nem tudok mit csinálni.

-Már korán reggel megvettem!-dobta ide a dobozt. 

-Kösz! Már emlèkszem az esti megjegyzèsedre! -nevettem.

1 hèttel kèsőbb

Justinnal megbeszèltük, tartani fogjuk a  kapcsolatot. Bekövettük a másikat instagramon ès twitteren. Bejelöltük a másikat facebookon ès telefonszámát a másiknak feljegyeztük a mobilunkba. Ez a fiú, valami furcsa èrzèst kellt bennem. Az elejèn mèg egy jó haverra tekintettem, de ahogyan egyre jobban megismerjük/ismertük egymást valami a hasamban elkezdett motozgálni, olyan fura èrzès. 1 napja vagyok itthon, Los Angelesben ès borzasztóan hiányzik. Ma volt az első nap a suliba, hát ennek is eljött sajnos az ideje. Remek. Mikor hazaèrtem levettem a cipőm ès a konyhába vettem az irányt ahol apa ès Selena volt.

-Apa hát te? -kèrdeztem meglepve, elmèletileg csak 2 hèt múlva találkoztunk volna.

-Lányok! Családi gyűlès! 

Szóval apátok elèg sok időt tölt mostanság Kanadában ès rengeteget is fog. Úgy döntöttem elköltözünk Kanadába, Startforba. - mi? Mi van?! Èn innen el nem költözöm. Itt van a suli, ami igaz hogy szar de nagyon jó az osztály közössègünk ès anyának itt van az emlèke el nem megyek innen! A haverokkal meg mi lesz?! Te jó èg! Troy! Èn nem fogom itt hagyni csak úgy.

-Apa! Ez egy remek ötlet! - lelkesedett Selena.

- Nem, nem ès nem! - majd felrohantam a szobámba.

Ez nem igaz mièrt pont nekünk kell elköltözni, bár lehet hogy jobb lenne anya emlèkèt távól tartani ,úgy jobban fel tudnám dolgozni a törtènteket. De a ház, amibe születèsem óta lakom, csomó jó emlèk ide köt ès a legjobb haverom Troy. Gondolkodásomból telefonom csörgèse zökkentett ki. Justin hívott. Egyből felvettem.

-Helló! - mondtam kicsitt durcisan.

-Szia! Mi a baj? Szomorú a hangod.

- Elköltözünk Kanadába ès èn nem akarok , sok emlèk kött ide a Los Angelesi házhoz meg a haverok, főleg Troy, nem akarok elmenni! 

- Megèrtem. - mondta együtt èrzően. - De van benne jó is.

-Mi? - kiváncsi voltam mègis mi lehet ebbe jó.

- Èn Kanadában lakom. -basszus, tènyleg.

- Tènyleeeeg!! Melyik városban? 

-Stratford . 

-Na ne! Pont oda költözzünk. 

- Komolyan?! 

-Igen!!-vègre valami jó dolog is van ebbe a költözèsbe. 

-Na láttod! Mikor költöztök?

- Apámat ismerve olyan 3 nap múlva, maximum egy hèt. De most mennem kell. Bocsi.Majd mèg beszèlünk.

-Okè. Szia! 

-Szia! 

Wáó egy városban fogok lakni Justinnal. Legalább lesz ott nekem valaki. 

5 nappal kèsőbb

Èppen most tartunk Kanadába, egyenesen Stratfordba .Troyjal való búcsúzásom szörnyen nehèz volt. A házè is, ès anyát is ott hagyni borzasztóan nehèz. Troy nagyon nehezen viselte azt , hogy legjobb barátját elveszíti, de azt, hogy Selenát is, szörnyen összeesett belül. Troyt sosem láttam sírni ès most megtapasztalhattam, ami mèg nehezebbè tette a búcsúzást. A legrosszabb az, hogy Los Angelesben van anya sírja. Mindennap lementem hozzá. Mostmár nem tehettem, ami rettenetesen fáj. Nagyon. Apát megkèrtem, hogy abba az iskolába írasson , ahova Justin jár. Osztálytársak leszünk, aminek nagyon örülök. Több órás utazás után, megèrkeztünk. Amikor ez megtörtènt ès megláttam az új házat leesett az állam. Eszmèletlen gyönyörű kertes ház. Hatalmas. Úgy láttam Selenának is leesett az álla. 

Bementünk a házba, ami belül ugyanolyan szèp volt, mint kívülről. Majd következett a szobám, az ajtaja előtt megálltam , ami fehèr színű volt , vègül benyitottam. Valami eszmèletlenül csodás szobába lèptem be. Egyből lefotóztam. Tipikus èn stílusom volt. Örülök, hogy azèrt apa ismer

engem. Selenát ismerve, biztos valami habos babos szobát kapott. Biztos ő is örül neki. 

Telefonom bityegèsère lettem figyelmes. 

Feladó: Justin 

Na megèrkeztettek?:$ 

xx. Justin 

Feladó: Èn 

Igen.:$ Van kedved talizni? xx. Emily

Feladó: Justin 

Pont ezt akartam kèrdeznii :DD Naná. Hol találkozunk? xx.Justin

Feladó: Èn 

Nálunk? Megnèzhetnèd a lakást. Hatalmas. Leesett az állam mikor megláttam a házunkat. :D xx.Emily

Feladó: Justin 

Okè :D akkor add meg a címet ès indulok is :) xx.Justin 

Megadtam a házunk címèt, majd bementem a szobámba bepakolni a holmiaim. Ami alatt a laptopomat, ruháimat,könyveimet, focilabdáimat ès gördeszkámat tartalmazta.Mikor vègeztem a pakolással, pont akkor csengettek. Elmentem az ajtóhoz, majd kinyitottam , ahol Justin állt mosolyogva. 

-Szia! - ugrottam a nyakába.

-Szia! Ez a ház eszmèletlen! - mintha magamat láttam volna , amikor èn csodálkoztam a házon, ugyan úgy esett le az állam. Fel kellett nevetnem Justinon. 

-Mit nevetsz? -röhögött fel ő is. 

-Èn is ugyanúgy reagáltam, mint te, mikor megláttam a házat.- kuncogtam.

- Ő szóval ennyire vicces fejet vágtam?-kerdezte huncutan. 

-Igen! -vágtam rá ès röhögő görcsöt kaptam.

-Akkoooorr....- ès elkezdett csikizni, annyira hogy már könnyesztem.

-Justin!!Állj!- mèg mindig tartott a röhögèsem.

-Jó!!- mondta durcisan. 

-Hah. Köszönöm. Gyere fel a szobámba. A szobám az emeleten van! -mosolyogtam rá.

-Rendben!Vezess! 

-Okè.-nevettem nèg mindig. 

Mikor beèrtünk a szobámba Justin felkapott a kezeibe ès megpörgetett.

-ÁÁÁ!Tegyèl le!- nem tudom hányszor nevettem már, az alatt az idő alatt, ami alatt ő itt van nálunk.

Majd letett engem, de vèletlen egy kicsitt megcsúszott, miközben tett le, így rá estem. Röhögő görcsöt kaptunk már megint. Majd elkomolyodtunk, mert elèg közel voltunk egymáshoz. Kb. egy olyan papírnyi szèlessègű távolság volt köztünk. Olyan furcsa èrzès kapott el, mintha a gyomromban pillangók hada cikázott volna ès a szívverèsem üteme felgyorsult . Justin csokoládè színű , mellegsèget ès kedvesèget árasztó szeme csillogot, szája hivogató volt. A fiú a szemembe nèzett, majd a számra ès újra a szempáromba. Majd elkezdett közeledni hozzám. Mire èn is elkezdtem. Úgy èrzem belèzúgtam. Majd ajkai hozzá èrtek az èn számhoz ès megtörtènt...megtörtènt az első csókunk. Ami nekem a legeslegelső volt. Ajkai olyan èdesek voltak, mint a mèz. Majd Justin táncra hívta nyelvem. Úgy èrzem szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Csókja számomra olyan mint a levegő, ha nem lenne belepusztulnèk. Csókjának íze olyan mint a drog. Mint a saját torkomnak kevert heroin. Több perces csókolózás után, zihálva elválltunk egymástól. Ő az. Ő az a fiú. 

- Emily! Èn hogy is mondjam...- nyelt egyet. 

-Szeretlek! - mondtam ki egy szuszra, majd rácsaptam a számra. Mièrt mondom ki mindig azt amit gondolok?! Ah! 

- Ez igaz? -kèrdezte csillogó szemekkel. 

-Bocsi, sajnálam. Tudom, hogy te nem èrzel irántam semmit, de...- ujját rátette a számra.

-Ilyet mègegyszer ki ne mondj, ha tudnád mit èrzek irántad. Szeretlek Emily Gomez! Amikor a táborba megláttalak, tudtam hogy te vagy az a lány, aki számomra az a bizonyos nagy ő. Nagyon szeretlek! Nagyon, de nagyon! Nem tudom magamat visszafogni, amit èrzek...-majd a kezemet rátetette a mellkasára, ahol szíve dobogot, olyan gyorsan vert, hogy majd kidurrant, mint egy lufi - èn ezt èrzem Emily! 

Majd megfogtam a kezèt ès èn is úgy cselekedtem, mint Justin.

-Neked is ennyire dobog a szíved, ugyan így èrzel? - mintha egy könnycsepp csordult volna ki a szemèből, mire èn is bekönnyesztem. 

-Igen. Teljesen ugyan így. Èn szeretlek! - mind ketten elkezdtünk csendesen sírni ès megöleltük egymást. 

- Te mièrt sírsz? -kèrdezte Justin. 

- Megtaláltalak. Te vagy ő. 

- Szerinted èn mièrt sírok? 

- Mièrt? 

- Mert èn is megtaláltam a nagy őt. 

- Szeretlek! 

- Szeretlek! 

2. rèsz - Egy közös èjszaka

Justin Bieber szemszöge

Már 4 ève hogy nincs...Bosszút kell állnom apám halála miatt. Azon a sikeres üzleti emberen nem állhatok bosszút , aki megölte, túl sok ember van körülötte. Az az ember nem tudta felfogni, hogy vèletlen volt az a baleset, amikor apa elütötte a felesègèt. Règi volt a kocsi túl sok baj volt már vele, vinni akarta apa a szervizbe az autót, mikor ez törtènt. Az hogy meg a felesège volt, sajnálom, de rosszkor volt sz@r helyen. Igaz hogy Mark egyszer ölt ès hogy utoljára, de mièrt pont a hozzám legközelebb álló szemèlyt?!Eljött az èn időm, bosszút állok, mivel lányain kívűl más rokonai nincsenek, ők maradtak csak. Az egyiket megölöm , hadd èrezze milyen volt akkor nekem , összetörtem belül. Èppen egy táborban vagyok. Utolsó hèt a nyárból, hadd èlvezzem ki. A nyitó bulin vagyok , ahova meghívtak, de elèggè unatkozom. Mindegy, iszom egy koktèlt. Miután megittam az italom, megpillantottam egy lányt, annál a pultnál, ahol èn kèrtem koktèlt. Ez a csaj...ő eszmèletlen gyönyörű. Mond Isten mièrt csak most küldted szemem ellè?! Oda kell mennem hozzá, meg kell ismernem. Olyan hívogató. Odaballagtam ahoz a padhoz, ahol ő ült.

-Helló! Zavarok? 

.....

Úgy èrzem, nagyon hamar kiismertük a másikat. Olyan mint ha már vagy 1000 ève ismernèm, komolyan. Belsőleg ès mint külsőleg, ez a lány kèsz csoda. A mosolya, az arca, a haja, a szeme ès az alakja elvarázsol engem. 

- Iszunk koktèlt? 

- Persze! - mondtam boldogan. 

-De èn keveset iszom, józanul akarok haza èrni! - nevettem fel,mire ő is röhögött egy sort. Olyan gyönyörű ez a csaj ah. 

Jó mondhatni 15 perc már eltelt, ès Emily nem tudom hanyadik italnál járhat, de le kell állítanom. Amúgy olyan angyalian cseng a neve. Ahw Emily...

-Emily! Menni kènne! 

- Hova? 

-Vissza a szobádba! 

- Társas játèkozunk majd? - csillant fel a szeme, uh szegèny sokat ivott, hamarabb kellett volna leállítanom..fennèbe.

-Majd játszunk valamit közösen, na gyere! 

-Okè! Csak elbúcsúzok a pultos bácsitól, mert nagyon jó limonádèkat kèszített nekem! - szegèny csaj. 

-Okè! - megköszönte majd jött is. 

-Menjünk hozzád! 

-Mièrt? 

-Nem tudom. De menjünk oda! - úgy beszèl mint egy kis 5 èves, de aranyos. Justin, Istenem tèrj már magadhoz. 

-Jó. Rendben. Menjünk hozzám.

-Yeeey! -hjaj szerintem holnap elèggè fog fájni a feje. 

A szobámban 

A szobámhoz vezető út közben Emily szinte minden második percben majdnem összeesett, ha nem vagyok ott mellette,nem tudom hányszor esett volna el. 

Mivel azt mondja, nem tud aludni, ezèrt kèrdezz felelekes játèkot játszunk, nagyon jól kiismertük már a másikat, de Emily ragaszkodott hozzá, nagyon bejön nekem a csaj. 

-Kèrdezz már, hahó Justin! -mondta a kèpembe Emily. 

-Bocsi, elbambultam. Anyukád hány èves? 

Emily nem válaszolt semmit, kezdtem agudni.

- Emily,minden okè? -be voltam fosva. Csak úgy nèzett mint egy szobor ès egy könnycsepp kicsordult a szemèből.

- Anyukám meghaltt 4 ève. - elkezdett sírni. Te jó èg.

- Úristen... Emily èn borzasztóan sajnálom, tènyleg nagyon sajnálom. 

-Nincs baj...de mèg mindig nem dolgoztam fel, ha nem baj nem szeretnèk...-nyelt egyet- beszèlni róla.

-Megèrtem. De tudd nem vagy egyedül. Nekem apukám hallt meg.

- Nagyon sajnálom, átèrzem a helyzeted.

- Èn is a tièdet. - mosolygott egy hamisat.

- Na most te kèrdezel! Tereljük a tèmát. 

Elgondolkodott, majd fel is tette a kèrdèst. 

- A vezetèk nevedet nem mondtad mèg! - oh ez igaz.

-Bieber. - mosolyogtam.

- Ès neked? 

-Gomez. - Gomez olyan ismerős...na mindegy. Majd kiderítem honnan ilyen ismerős.

- Van háziállatod? 

- Jelen pillanatban nincs.

-Ahaaaa. - ásított egyet.

-Na gyere! Menjünk aludni! 

- De nem vagyok a szobámba. 

- Aludj itt, nagy az ágyam.- lèci mondj igent.

- Okè.-majd mèg egyet ásított- Adsz egy tiszta pólót?

-Persze. Nadrág vagy valami?

-Boxert hordok. - majd felröhögött. - Jó nekem az. 

Wáó, ezzel a csajjal egy bugyogó fajtát hordunk. Na ez fura. De muris.

- Okè. - nekem is felkellet röhögnöm.Kerestem egy tiszta pólót majd odadobtam neki.Elment a fürdőszobába , átöltözött ès már jött is.

-Már nem èrzem, az alkohol hatását. 

-Most lehet. Reggel veszek neked majd fejfájásra fájdalom csillapítót. 

-Kösz. - majd felröhögött. Olyan szèpen nevet ès mosolyog. 

- Jó Èjt! - mondtam, majd lefeküdt mellèm az ágyra.

- Jó èjszakát! - ahw ez a mosoly megbolondulok most már. 

-Justin!

- Igen! 

- Köszi a mai napot!

- Èn annál jobban köszönöm. Majd elaludtunk.