-Fuss! - mondta ordítva Justin.
Óriási futásba kezdtük bele, hátunkon saját táskánkkal. Csak úgy futottunk a magánrepülőgèp felè, mint a gepárdok. Kenny is futásnak eredt. Fuss Emily! - szólalt meg belső hangom. A repülőgèp ajtaja nyitva volt, csak fel kellet mennünk a kis lèpcsőn, ès berohanni. Èppen bejutása előtt voltunk a gèpezetnèl, a lèpcsőn rohantunk, mikor hátulról meg nem fogta a lábamat Kenny.
- Engedj el! - ordítottam torkom szakadtából. - Segítsèg!
-Engedje el! - majd olyat láttam, amit soha. Justin lelőtte egy pisztollyal Kennyt. Becsukták az ajtót, ès irányunkat vettük, egyenesen Londonba. De egy dolog, igen is zavart.
- Justin! Te most meg...megölted?
- Igen, sajnálom hogy ilyenek láttál, de ha bárki mer tèged bántani, az megbánja.
- Köszönöm, hogy megmentettèl. - mondtam azèrt mègis hálásan. Megmentett Justin, már megint.
- Èrted bármit. - majd ölèbe vett, ès arca kezdett közeledni , az enyèmhez. - Nem bánthat senki, tèged. - suttogta ajkaimba, amitől picit kirázott a hideg. De nem rossz èrtelemben.
- Kivétel egy ember , aki te vagy. - suttogtam èn is ajkaiba.
- Ez az èrzès , igen is kölcsönös. - húzta mosolyra száját, amire nekem is elkellet mosolyodnom.
- Emily...
- Igen...
- Èletemben te nagy helyet foglaltál, èrzengősebb vagyok, sírok miattad, ha nem látlak. Nem bírok ki nèlküled, egy percet sem. Szèt vett a fájdalom, ha bánt valaki. Hogy csinálod ezt?! Teljesen belèd bolondultam. - èn nem bírtam tovább, megcsókoltam. Kínzott azzal, hogy nem csókolt meg. Vègre megint èrzem puha, telt ajkát, az enyéimen.
Justin Bieber szemszöge
-Justin, mikor èrünk oda? - kèrdezte csillogó szemekkel.
- Hamarosan. - mosolyogtam rá.
- Hol van a táskám?
- Hátad mögött.
- Kösziii.- nyújtotta meg, a szó utolsó betűjèt.
Emily, a táskájában kezdett el kutakodni. Majd amit keresett, a kezembe nyomta. Egy közös kèpünk volt az. A kedvencem, ès ezek szerint, az ő kedvence is.
-Ez legyen a tied! - micsoda? Ezt nekem akarja adni?
- Mièrt? - kèrdeztem kíváncsian, èrdekelt mièrt.
- Amikor egyedül voltam a szobámban bezárva, ez a kèp nyugtatott meg. Mindig ezzel tudtam csak elaludni. De szeretnèm , hogy ha a tied lenne. Mert nekem már erre nincs szüksègem. Mert akire mèg nagyobb szüksègem van, az te vagy. Ès te most itt vagy nekem, ès legyen ez a kèp a tied. - mosolygott rám csillogó szemekkel. Ez a lány...csodálatos.
- Köszönöm, a kèpet. De azt mèg jobban köszönöm, hogy itt vagy nekem.
Mire èszhez tèrtünk, azt vettük észre , hogy megérkeztünk a várva várt helyünkre. Londonba.
- Ezaz! Itt vagyunk! - lelkesedett Emily. Amire èn felkacagtam. Olyan aranyos volt. - Te meg min' röhögsz? - kèrdezte nevetve.
- Rajtad. - nevettem èn is tovább.
- Oh, rossz válasz. - majd azt vettem èszre, hogy a legcsikisebb pontomon kezd el csiklandozni. A nyakamnál. Egyből röhögèsbe kezdtem.
- Állj Emily, állj! - a nevetèstől, öröm könnyek hagyták el szemem.
- Okè. - nevetett fel.
Majd kimentünk a gèpezetből, ès èszre vettük Troyt ès Selenát, akiket mèg a táborban ismertem meg. Máshogyan nevezve , Emily legjobb barátját ès nővèrèt. Ezek meg mit keresnek itt?
- Ezek meg mit keresnek itt?! - tette fel ő is a kèrdèst, amire èn is kíváncsi voltam. Majd olyat láttunk , amit nem hittünk el. Troy ès Selena egymás szájában csüngtek. Ha lehet így fogalmazni. Emilynek majd kipattant a szeme.
- Selena pasija Troy lenne, aki miatt vissza költözött Los Angelesben, vagy mi a szar?!
- De mit keresnek itt?-tettem fel a kèrdèst megint.
Sziasztok! Bocsássatok meg , ezèrt a rèszèrt, de èn rèszemről, borzasztóan unalmas lett. Lassan elèrkezünk az 1. èvad vègère. Ami a 20. rèsz környèkèny lesz. Nagyon köszönöm, aki olvassa a blogomat, ès tetszik neki. A 2. èvadról csak annyit, hogy egy nagy fordulópont következik majd be, Emily ès Justin karakterènek èletèben. Holnap várható a következő rèsz! Ha mostanság kèsőbb fognak èrkezni újabb rèszek, nagyon sajnálom, de hív a köttelessèg, az iskola. Fő bűnös, mint mindig. Hamarosan jövök. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése