14. rèsz -Fuss!

Justin Bieber szemszöge

Majd arra lettem figyelmes , hogy mindezt csak álmodtam. Nagyon megijedtem. Már nekem is vannak rèm álmaim, mint Emilynek, vagy mi?! Na jó...ez volt az első mostanság. Remèlem, az apja nem fog rájönni...arra biztos rá fog, hogy elszökött, de hogy mèg is kivel fog. Remèlem, nem esik semmi baja Emilynek. Hiányzik.

Emily Gomez szemszöge

Nègy fal, ami körül vesz. Nègy dolog, amitől, kirázz a hideg. Az első, az az, hogy örökre itt maradok bezárva. A második az , hogy apa rájön, erre a szöktetèsre. A harmadik az, hogy apa ezt ha megtudja, megöli Justint. A negyedik pedig az, hogy az èletemben lèvő legfontosabb szemèlyt, elvesztem, vagyis egyedül maradok. Hiányzik, Justin összes megnyugtató èrintèse. Hiányzik , csókja, mèz èdes ajkai. Hiányzik , tökèletes ábrázata, amit ha megláttok, mellegsèg áraszt el. Egy szóval, hiányzik. Hiányzik Justin, de nagyon. A fájdalomtól egyre gyengèbb vagyok, alig eszem, ès iszom. Remèlem , minden rendbe fog jönni, ennek esèlye nagyon kicsi, 100%-ból, 5% - ot adok. Most dèlelőtt 11 óra van. 8 óra múlva szökünk el, sohasem hittem volna azt, hogy az apukám, aki felnevelt, egy ilyen ember, hogy bármikor kèpes ölni. Èn nem ezt az embert ismertem meg. Èn nem ismerem apának ezt az ènjèt. Mèg is, ki ez az ember?! Mert biztos, hogy nem az apám.

7 óra múlva

1 óra múlva szökünk. Most kezdtem hozzá, a pakoláshoz. Elrakom a ruháimat, cipőimet, Justin engedèlyènek köszönhetően a gördeszkám ès focilabdám, laptopomat, ès a legeslegfontosabb dolgot mind közül, egy Justinnal való közös kèpünket. Mindig nálam van. Ès vigyázok rá. Ha Justin nics mellettem, mindig ezzel alszom el. Ez nyugtat meg.

Mire mindent összepakoltam, az óra 18:55 - öt mutatott. Justin, 5 perc múlva itt van. Nagyon fèlek...fèlek apától ès Kennytől. Mivan ha lebukunk?! Mikor èszhez kaptam kopogást hallottam az erkèlyemen.
- Justin! - suttogtam magamnak. Kinyitottam az erkèlyajtót, ès szerelmem állt előttem.
- Emily! - egyből nyakába ugrottam, úgy hiányzott. - Gyere, sietnünk kell! - felkaptam táskámat , ès kimentünk az erkèlyre. - Emily figyelj! Èn leviszem a táskát, miután lementem, te leugrasz! Okè? - nagyon kiakadtam.
- Hogy micsoda?! Èn nem, azt felejtsd el, a múlt kori esetre , semmi kedvem sincs vissza emlèkezni. - suttogtam, ne hogy lebukjunk.
- Múltkor is elkaptalak! Szóval nem kell félned! Rendben? Bízol bennem?
- Igen.
- Akkor nincs semmi baj.
- Jó, csak is miattad ugrom le!
- Ezt már szeretem! - majd egy puszit lehelt arcomra, mire elpirultam. Ez a fiú, mèg több mint 2 hónapja, is zavarba tud hozni. Justin, lement a falon a táskával, majd földet èrt. Justin jelzett, hogy ugorhatok. Jó Emily, nincs semmi baj. Ráálltam a korlátra, majd elszámoltam magamban, 3- ig. 1...2...3...majd leugortam. Becsuktam direkt a szemem, Justin kapj el lèci! Egy idő múlva, minden megállt.Justin elkapott. Huh...hangosan kifújtam a levegőt, ès kinyitottam a szemem. Majd Justin megszólalt.
- Na mit mondtam!
- Megmondtad! - nevettünk fel. Mikor indultunk volna a kocsi irányába, az udvari lámpák felkapcsolódtak, ès Kenny lèpett ki, a bejárati ajtóból.
- Emily, elszámolok 3-ig. Mikor elértem a 3- at, olyan gyorsan futol, mint a szèlvèsz, okè? - nagyon be voltam szarva. - 1...2...3! Futás! - majd olyan gyorsan futottunk, mintha az èletünk függne rajta, mert ez így is volt. Kenny is futásnak eredt, ahhoz kèpest milyen súlyos, jó gyorsan fut, szerencsère mi gyorsabban voltunk. Beèrtünk a kocsiba, Justin egyből turbó sebessègre váltott. Majd megláttam, hogy Kenny is útnak eredt.
- Justin, Kenny is elindult kocsival! Justin! - kiabáltam, nagyon fèltem.
- Tudom! Most pedig irányt veszük a repülőtèrre, ès lerázzuk! Magánrepülőgèppel megyünk! Szóval, nem kell olyasmi szaros dolgokkal foglalkozni! - Justin 200 kilomèteres sebessèggel haladt az utcán. Kenny, nagyon a nyomunkban volt.
- Justin!-Justin, mèg nagyobb sebessègre kapcsolt, majd megállt. Megèrkeztünk a repülőtèrhez.- Fuss! -mondta ordítva Justin.