16. rèsz - Bízom benned!

Emily Gomez szemszöge

Nem hiszem el , Selena szólhatott volna! Nem haragudtam volna rá, de így, hogy titkolózott. Irányomat felèjük tettem, pár lèpèst már megtettem hozzájuk, mire Justin visszarántott.
- Biztos vagy te ebben? - kèrdezte.
- Rohadtul. - majd kijutottam Justin karjából, ès most már tènyleg hozzájuk iramodtam.
- Szia Selena , Troy. - mondtam huncut mosollyal az arcomon, azèrt örültem neki, hogy összejöttek, persze, ha ez igaz. De nem tudom , mégis mit keresnek itt.
- Emily?!- mondták egyszerre kèrdő arccal , meglepetsèggel.
- Jah, ti meg mit kerestek itt, így kettesben? - a kettesben szót mèg zsiványabban mondtam, mit mikor köszöntem nekik.
- Tèli osztálykirándulás. - mondta Troy.
- De nem is jártok egy osztályba. - lepődtem meg.
- De mèg volt üres hely, így Selena is jöhetett. - mosolygott Troy Selenára.
- De te mit keresel itt, Emily? - kèrdezte felvont szemöldökkel Selena.
- Apa. Bezárt a szobámba, mert van pasim. Kedves mi? De megszöktünk Justinnal.
- MICSODA?!- kèrdeztèk egyszerre, mondhatni ordítva, mire mindenki rászegezte a tekintetèt ránk.
- Igen. Ez így törtènt. - ha Selena megtudná pluszban, hogy Justin apja volt abba a kocsiba, holnapra Justin halott lenne. Kihagyom. Na jó, nem halna meg, de lehet egy kisebb kis pofonokat, azèrt kapna.
- Az apám egy elmebeteg. Jó rendben, titkod biztonságban van, igaz Troy?- kèrdezte Selena Troytól.
- Termèszetesen. - mosolygott ránk.
- Ès mondjátok ti most ketten....? - kèrdeztem megint sunyi tekintettemmel.
- NEM! - mondták egyszerre, komolyan, ezek ilyen egyszerre beszèlő kis madárkák lettek, vagy mi?!
- Akkor mièrt csókolóztatok? - kèrdeztem egy kis zsivány mosollyal kerítve.
- Na jó, igen. Csak ez titok. Ne mond el senkinek, ok? - nèzett rám Selena csillogó kis kutyus szemekkel.
- Rendben. - mosolyogtam rájuk. Örülök nekik.
- Na mi nekünk menni kell, ahogy látom, jó volt látni Emily! - ölelt át Troy. - Gyere te is Selena!
- Alig vártam ezt a mondatot! - nevettünk fel mondatán, ahogy ő maga is.
- Sziasztok!
- Szia!
Visszamentem Justinhoz, beültünk a kocsiba, és irányunkat egy hotel felè vezettük. Sok perces tèvelygès után, de megtaláltuk. Intéztük a dolgokat, majd felmentünk lakosztályunkba.
- Wáó, ez gyönyörű! - mondtam csodálkozva, tènyleg gyönyörű volt.
- Igen , tènyleg az! - Justin is csodálkozott szintèn. Majd egy szempillantás alatt, puha ajkait enyèimen èreztem.
- Akarlak! - suttogtam ajkaiba.
- Nem akarom hogy megbánd...ès fèlek, hogy nagyon fog fájni neked , ès hogy - itt nyelt egyet - nem leszek számodra elèg jó.
- Ez nem igaz! Justin, èn bízom benned!
- Biztos benne vagy? - kèrdezte csillogó szemeivel.
- Biztos. - majd megint èreztem telt ajkait, ès most nem állíthatott meg senki minket. Nagy nehezen, de sikerült lekerülnie, a felesleges ruháknak. Már fehérneműinkben csókolóztunk csak.
- Mèg meggondolhatod magad...- csókolgatni kezdte el a nyakamat.
- Nem fogom. - majd egy jól eső nyögès , hagyta el számat, Justin kènyesztetèse közben. Majd fehèrneműink is földön landoltak, ès megláttam Justin fèrfiasságát, ami khm ... nem volt kicsi, amire egy picit megijedtem. De mèg mindig ott volt bennem, a tűz.
- Olyan gyönyörű vagy. - kezdte el kènyesztetni melleim, mire kisebb sóhajok hagyták el a számat. - Kèszen állsz?
- Kèsz. - mosolyogtam rá. Majd megèreztem bennem őt, ami eszmèletlenül fájt, ès felordítottam. - Áhh! - kisebb könnycseppek is elhagyták a szemem.
- Annyira sajnálom...
- Bízom benned! - mikor megszoktam a mèretet, elkezdett bennem egy kicsit mozogni bennem, ès már nem fájt. A gyönyör kapuját èreztem. Minden èrzès keringet bennünk. A szerelem. Ez nem csupán szex volt, hanem maga a szerelmi vonzódás , a szeretkezés. Egyre közelebb jártunk a csúcshoz.
- Justin. - sóhajtottam ki nevèt. Mind kettőnknek a száját, nagy nyögèsek hagyták el, majd megèreztük a gyönyört.
- Szeretlek. - suttogta ajkaimba.
- Èn annál is jobban...
- Ezt kètlem. - majd elaludtunk.Reggel, Justin már nem volt mellettem.